A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

kamrájában ott lógott összekötve a gerendán. Az 1930-as években már csak a rokkant Marci bácsi árulta Tótkomlóson a hetipiacon, a templom sarkánál és a disznópiacon. A sertéspestis és az orbánc csak az 1905-ös évek óta bántotta a mangalicát. Ez a fajta pár év alatt teljesen kiszorította a szalontait, és fecskehasú is csak mutatóban maradt a községben, főleg a szegénységnél, mert kisebb termete miatt hizlalásához kevesebb takarmány kellett. A nyugati hússertéseket 1910—1912 táján kezdték a környező vásárokból hozni a községbe. Az utóbbi évtizedekben már nem volt Komlóson olyan ház, ahol ne tartottak volna sertést, gyakran több darabot is. Akinek módja volt rá, a tanyán tartotta. Némely gazdának egész falkája volt, 20—25 darab. A tanya körüli gyepen, a szérűn, vagy a tarlón legeltették. Egyes gazdáknál a malacok részére egy kicsi területet zabbal vagy árpával vetettek be. A legeltetés a reggeli és a délelőtti órákban történt. Fogadott kanász vagy a családból egy gyerek vigyázott rájuk, aki egyúttal a libákat is őrizte. Naponta kétszer etettek. A kút mellett állt egy nagy hordó, tele vízzel, amit a nap heve meglangyosított. Abba májustól kezdve, hetenként kétszer, szerdán és szombaton, 2—3 szakajtó korpát és árpát töltöttek, ami megsavanyodott. Ebből a savanykás ivásból adtak inni a sertéseknek, valahányszor behajtották a tanyába. A déli melegben lehetőleg a hűvösön Hízók a Viharsarok termelőszövetkezet tanyáján Krmniky na majeri druzstva Viharsarok Mastschweine am Vorwerk der Viharsarok-Produktionsgenossenschaft pihentek az állatok. Szemestakarmányt nem etettek velük hízóba fogásukig. Télen szecskázott herét kaptak, forrázva vagy főzve, amit kukoricával vagy korpával kevertek. Kemencében 20—30 literes fazékban főzték a keveréket, 1 sertésre 1 litert számítva. Az istállóban 286