A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

lakat raktak, háromszög alakban, és azok között telelt ki a jószág. Télen szénával etettek, amit helyben kaszáltak. Az érdekelt családok férfitagjai közül négyen-öten mentek ki a jószágot őrizni, hetenkénti váltással. Kaszaperen az ökröket és tinókat, majd utóbb a teheneket és üszőket a gulyások őrizték. Azokat az üszőket, melyek elérték a tejelés idejét, a gulyások 2—3 naponként megfejték. A tejből gomolyát és erőstúrót készítettek, amit feleségeik árultak a tótkomlósi hetipiacon. Amikor az üszők úgy kifejlődtek, hogy szükségessé vált a napi fejesük, akkor vagy a faluba kerültek be, vagy a tanyára vitték azokat. A háznál levők a kiskomlósi legelőre jártak legelni naponta, ahol a csordások (kraviar) ügyeltek rájuk. A tanyán volt a nagyobb állomány. Részben a tágabb hely miatt, másrészt ott jobb gondozási és takarmányozási lehetősége volt a gazdáknak. A kifejt tejet másnaponként — kantákban — hordták haza. A tanyán tartott szarvasmarha-állomány télen istállóban volt, mely mindig melegebb mint a lóistálló. Nyáron az akolban (akov) egész napon át, sokszor éjszakára is, vagy a szín (ciena) alatt voltak. A szín szalmával, kukoricaszárral, a második világháború után leginkább cseréppel fedett lapos, oldalfalak nélküli épület. Négy faágasra helyezett gerenda tartja a tetejét. A tanyaépület körüli füvön legeltek és legeltetnek még ma is, vagy a szérűskert fáihoz kikötve, hosszú kötélen, hogy a füvet távolabbról is lelegelhessék. A háznál a takarmányozásukra kevés gondot fordítottak, mert hacsak tehették, a csordára hajtották ki. A reggeli fejesnél csak egy kéve kukoricaszárat, vagy egy kéve mislinget dobtak elébe, hogy jól állja a fejést, úgy is megy na Kiskomlós sa pást, mondta Karasz Hízó árusítása a hetipiacon kalodában Predaj krmnika z „kalody" na trznici Verkauf des eingeblockten Mastschweins am Wochenmarkt 280