A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

Erka néni. Este már csepegő tőggyel jött haza a legelőről, és az esteli fejés alatt újra csak szárat vagy mislmget kapott. Fejés után pedig egy szakajtó korpás vagdalt tököt öntöttek elébe, a jászolba. Tanyán is csak kétszer etettek, a táplálék kint is kukoricaszár, másodrendű széna és kevés kukoricadara. A reggeli etetés 5—7 óra között történt, kukoricadarát (dara), kukoricaszárat (kukuríca), csuhéjt (sust'a), vagy felszecskázott csalarnádét tökkel vagy kevés herével keverve kapott. A második etetés estefelé 3—5 óra között történt. Utána a kútnál itattak vályúból, erős hidegben bent az istállóban vödörből. Búzaszalma, lencse, és borsó szalmája ínséges takarmány, de ha az volt a gazdaságban, mindig a szarvasmarhával etették fel. Az etetés vége felé fejtek, mindig bent az istállóban, ami az asszonyok dolga volt. A tinót 4 éves korában törték be a járomba (lámali do jármo). Először csak üresen tették rá a jármot egy-két hétre, hogy megszokja és hogy megvastagodjon a nyakán a bőr. Két-három heti szoktatás után a tézsla végére nehezéket, rendesen fatönköt akasztottak és azt húzatták. Majd az öreg ökrök mögé, négyesbe, szekérbe fogták (voli z me zaprihali). Munkában az ökrök kitartóak, de a delet megérezték és nehezen maradtak a barázdában. Járomban a baloldali a hajsás, a jobboldali а С ás. A jól betanított ökörpár nyomon követte az embert. Indításuk: d'ü-hé, megállításuk: hő-ő-ő. Jobbra fordításuk: cále hajs és a neve kiáltásával, balra fordításuk cála és a baloldali neve kiáltásával történt. Hajtáshoz hosszúnyelű ökörhajtó ostort használtak, melynek részei : a másfél méteres nyél (porisko) koronaakácból, a telek (zveske), az ugyancsak másfél méteres derék (Unka) kötélből, az 1—1,2 méteres csapó (surovec) nyersszíjból és végén a sugár (sugár). Lovak nyári jászol mellett, termelőszövetkezetben Kone pri letnych jasliach v druzstve Pferde an der Sommerkrippe in der Produktionsgenossenschaft 281