A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

A lovakat nem minden gazda patkoltatta a múlt században, s a tanyán levők még a legutóbbi időben sem voltak megvasalva. A tanyákon maguk a gazdák is patkoltak, kicsi kézi fújtatóval élesztgetve a tüzet. A faluba gyakran bejáró lovaknak első lábára verettek csak patkót a kovácsokkal az utóbbi időben. A tél folyamán erősen megnőtt körmöket harapófogóval csípték le. Némelyik ló kocsiba befogva hirtelen megállt, csökönyös lett (zatne sa), ilyenkor hosszú pányvára kötve körbe hajtották, addig, amíg erősen megizzadt, utána kocsiba fogva már indított és húzott. A lovakat nagypénteken a Szárazérben megfürösztötték, hogy nyáron ne repedezzen a bőrük (ze by sa ne pukov v leié). A szarvasmarha tartása. Az előzőekből kitűnik, hogy a ló igen becses volt a komlósiak szemében, azonban házuk tájáról és főleg a mezőgazdasági munkában a szarvasmarhát sem nélkülözhették. A 18. és 19. századi összeírásokból látható, hogy főleg igásökreik voltak szép számmal, több mint hámoslovuk, de ez az állapot a jelzett időben az egész magyar mezőgazdaságra jellemző volt, így nem szorul bővebb magyarázatra Tótkomlós esetében sem. Ahogyan fogyott a legelő a község határa körül és azon belül, úgy csappant lassan az igásökrök száma is. 1860 után a belterjes gazdálkodás kezdetével emelkedést mutat a paraszti gazdaságokban a fejőstehenek száma. Süldők árusítása kocsiról a hetipiacon Predaj bravcov z voza na trznici Verkauf von Frischlingen vom Wagen am Wochenmarkt 278