A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

A lónevek többnyire a magyarból lettek átvéve, aminek a magyarázata az, hogy Tót« komlós magyar nyelvű községekkel volt körülvéve. A magyar gazdáktól vásárolt lovak neveit sem változtatták meg, de gyakran szlovák utóhangot ragasztottak hozzája. Például a kesejből keso lett. Lónevek csődörre és paripára: Betyár, Bátor, Bandi, Csillag, Egzo, Ferke, Füri, Maci, Madár, Keso, Kígyó, Vaszij, Vidor, Zula, Cirusz. Kancára: Ancsa, Cica, Csillag, Dáma, Dajka, Egza, Fecske, Lina, Lujza, Birza, Sárga, Sárgo, Vilma. Kisebb gazdának, ha csak egy pár lova volt, azt a falubeli háza istállójában tartotta, hogy mindig szem előtt legyen. Ilyen esetben mindig a gazda vagy a család férfitagjai gondozták. Nagyobb, 15—20 holdas gazdaság megműveléséhez 3—4 lóra volt szükség. A nagygazdáknál 15—16 ló sem ment ritkaságszámba. Náluk legnagyobbrészt a tanyán vagy ha több helyen volt a föld és több tanyaépületük volt, úgy azokon megosztva tartották, béresek gondozására bízva. A 19. század 50—60-as éveiben a nagygazdáknál a béreseken kívül még lovászok is voltak,

16 akiket a hajtólovak gondozására fogadtak fel (tulajdonképpen béresek voltak). A község maga is gazdálkodott, sok lova volt. A községházán az istállóban mindig állt 6 ló, községi előfogatolásra és tűzrendészetre készen. A község lovait és a tulajdonában levő csődöröket a fogadott béresek gondozták. A község földjeit munkáló béresek közül hárman a faluban laktak és a rájuk bízott lovak ugyancsak a községi istállóban voltak elhelyezve. A többi béres a községi tanyán kapott lakást és gondozta az ott kint levő állatokat.

17 Háznál levő sertésól, 10—12 darab hízó részére Chliev pre 10—12 krmnikov pri dome Kobe beim Wohnhaus, für 10—12 Mastschweine 277