A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

A ló ivar és korszerinti megnevezése: kanca к о bol a vemhes kanca zrebník csikó 1 éves korig zriebe 2 éves csikó lanstiak csődörcsikó 4 éves korig: zrebec kancacsikó 4 éves ] korig: kobóvka csődör ceider herélt, vagy paripa herilt, paripa Nemükön és korukon kívül színük szerint is megkülönböztették, ami nagyon szegényes, inkább a magyarból átvett megjelöléssel történt : fehér (bíeli), fekete (cierni), szürke (sirka vagy sivka), deres (deres), fakó (fakó), pej (pejko vagy cervení), sötétpej (cierni pejko), világospej (vidnípejko), meggypej (visnoví), sárga (sárgo), almásderes (jablcistí), vasderes (deres). Színfoltjaik után megkülönböztették: a csillagosat és szárcsát, a tűzöttet, a lámpásorrút és a keselyt. A nagyon erőslábú ló a congálovi. Ha akár a ló vagy a szarvasmarha elvetélt (vihod'í) a magzatot, ha már a szőre kifejlődött megnyúzták és tarisznyát készítettek a bőréből. Ha nem életrevalót hozott a világra, mondták, hogy tarisznyát ellett (kapseVu ozrebila). A sovány és gyenge lóra a koporsó (truhla) megnevezés járta. Tanyai sertésól, 2—3 darab hízó részére Chliev na sálasi pre 2—3 krmniky Kobe am Vorwerk, für 2—3 Matsschweine 276