A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Tábori György: Tótkomlós állattartása

úgynevezett szelíd (prostí) ménesük. 12 Az 1900-as években még 150—200 ló legelt -Kis komlóson, 1930-ban már csak 70—80 volt a gulya mellett. A tehéncsorda, mely Kiskomlóson legelt és legel még ma is, 1880-ban 1000—1200 darabból állt. 1956-ban már csak 150 fejőstehén járt ki. A csordások korán reggel, utcárólutcára menve terelték össze a teheneket — szarutülkeiket (trúba) fújva — és hajtották a marhát a legelőre. Hajtóeszközük a karikás ostor (karikás) volt. Részei : a nyél (porisko), a fül (ucho), a telek (zveske vagy karícka) a nyak (nak), a sallangok (solange), az ostorderék (remená zinka), a tőcsapó (rudas), a szíjcsapó (capó), a sugár (sugár). A karikást a pásztorok maguk készítették. Cseresznyefa a legjobb nyélnek való, mert nem töri fel a kezet. A derék bélelése kenderkötél, amit 6—8 hasított szíjjal fontak körül. Az a jó karikás ostor, amelyiknek dereka kígyófonatosanfíwgtfrá//,) van fonva. A nyélnek való cseresznyefát a csordások a kiskomlósi legelőtől alig 2 kilométer távolságra levő szőlőskertekből (vihice) lopták, ahová kora hajnalban mentek, hogy ne találkozzanak a gazdákkal. Volt olyan csordás, aki már előre megalkudott a szőlőcsősszel, hogy melyik fa fiatal hajtását hagyja meg, mert a karikásnyélhez a két éves hajtás volt a legjobb. Rosza Pál mesélte, hogy 1923-ban egy kétéves hajtásért fél liter pálinkát adott a csősznek. A tehénpásztorokat, a csordásokat (kravjar) a község elöljárósága, a községi gazda javaslatára fogadta fel, de a tulajdonosok fizették. Idejük május első hetétől november első hetéig, a hideg beálltáig tartott. Idejük kitelte után még kötelesek voltak felváltva a Karám Kiskomlóson Ohrada pre dobytok v KiskomlóSi Pferch in Kiskomlós 266