A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

volt, hogy a szilveszteri hálaadásra a templomba a férficseléd a gazdával, a nőcseléd a gazdasszonnyal ment. Utána a helyet változtató cselédek a kocsmákba mentek, úgyszintén a cselédet kereső gazdák is. A fiatal cselédnek szegődök apjukkal várakoztak arra, hogy valamelyik gazda megszólítsa őket. Majd elkezdődött a hosszú alkudozás a béren. Az egyes gazdacsaládoknál talált bérjegyzéket itt közöljük: 1875-ben egészrészes béres a következőket kapta: Roku 1875-ho zednal som za bíresa Istvány Mártona, plat jeho: pv ret'az Uta, 5 keblôv jacmena, 30 zlatich, kabát, ... aj za drjeke ganaja, foglalov 1 zlatí i tem 12, i tem 1 zlatich, i tem 2 zlatje, i tem 12 grajcrarov, i tem 14 grajcjarov, i tem 1 zlatich aj 35 grajcjarov zene, i tem 5 zlatich na cizmi, i tem 14 grajcjarov, i tem 45, i tem 5 zlatich, i tem 1 zlati, ked si bov chorí, i tem 28 grajcjarov, i tem 5 zlatich, i tem 2 zlatje aj 60, i tem 10 grajcjarov, i tem 28, na dohán, i tem 5 zlatich, i tem 3 grajcjare, i tem б aj 89?

г 1902-ben Lehoczki Mátyás gazdálkodó a bentkosztos öreg béresnek ad: 55 forintot, 1 hold búzát bevetve, a béres maga választhatta ki, honnét kívánja kivenni, 1/2 hold árpát a fenti feltételek mellett, 2 kocsi tűzrevalót, 1/2 lánc földet kender alá, 100 db taposott ganéjt tüzelőnek és két választási malacot. A két bérezés közt nem sok különbséget találunk. Egy más munkakörben dolgozó kanász bérezése 1887-ben : Roku 1887-hó zednal som za kanása Lomjanszki István a plat jeho: pehazí 20 zlatich, bekes, 1 pár cizme, 2 vjeke zito, kalap, foglaló 1 zlati, za cizmi 1.20 zlatich, 28-ho júniusa 1, 24-ho oktobra som platil za husi 2.20 zlatich, 18 ho novembra si dostal 2 zlatje?* 1902-ben a kanász kapott: ,,35 forintot pénzben, 4 köböl búzát, 2 köböl árpát, 1 kocsi tűzrevalót, 100 db taposott ganéjt, 1 pár új csizmát, új kabátot, nadrágot, gatyát, inget." A kanászokat csak az állatok legeltetésének az idejére fogadták, általában Szt. György naptól Szt. Mihály napig. A gazdaasszonyok könnyebbségére nőcselédet is tartottak a falubeli házuknál. Ezeknek bérezése így alakult pl. 1877-ben „Zednal som za sluzku Boros Annu, plat jej: 18 zlatich, 1 pár cizme, 3 rifi stuhli, 2 oplecká, jedno kvetistvo, a druhá batisovo, 1 rubác, 2 zástere, vo tri poli, druhu bjelu, l rucník za 60 grajcjarov."

74 Ugyanezen munkáért 1909-ben a következőt kapták: 32 forintot, 1 pár új boxos cipőt, a pár papucsot, 2 vékony fejrevaló kendőt, 4 métert barchet szoknyának, 2 méter barchetot leveskának (blúznak) és 2 kg tollat." Ezek a cselédek január 6-ig, akár változtattak helyet, akár nem, hazamentek. Ekkor javították ki ruhájukat, pihenték ki éves fáradságukat, szórakoztak cseléd cimboráikkal, majd a vízkereszt utáni napon úgy mondták: „helyben álltunk." A cselédsorsra emlékezve így beszélnek:,,... a másnak a kenyere nem volt jó, nem volt szabadságom, el voltam adva". Az állandó cselédek mellett a nagyobb gazdákhoz bejáró asszonyok is jártak. Ezek tapasztották, meszelték a tanyabeli épületeket, libát kopasztottak, kenyeret sütöttek, mostak és nagyobb főzéseknél, mint pl. cséplőmunkásoknak, aratók ellátásán, disznóöléskor segítettek. Évi munkájukért 250 kg búzát és 1 pár új papucsot kaptak. A cselédek másik — számbelileg kisebb — csoportját az éves munkára leszerződött kommenciósok alkották. Országos gyakorlat szerint Szt. Györgytől—Szt. Györgyig szerződtek. Az előbb felsorolt cselédek javarészt nőtlenek voltak — és csak a béresek között akadt nős — a kommenciósok 25—50 év közötti jó erőben levő házasemberek voltak. Példaképpen közöljük a Lehoczki Mátyásnál szolgáló kommenciósok bérét 1920-ból: 16 q búza, 6 köböl árpa, 1 hold kukoricaföld bevetve, 1 lánc veteményesföld, 1 pár bakancs, 30 kg szalonna, 15 kg só, és ha munkaereje bírta, kapott még 3 hold kukoricaföldet harmadából. A harmados kukoricaföldet nem a gazda vetette be, hanem ennek bevetésére szabadnapot kapott. 244