A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

Zabot csak nagyon kevéssé, kizárólag határuk homokosabb, gyengébb talajú részében vetettek. Kizárólag csikóikat abrakolták a termelt kis mennyiséggel. Másik jelentős terményük a tótkomlósiaknak a búza mellett a kukorica volt. A két háború között szántóterületük 30%-ában termelték

45

, a felszabadulás után az ötvenes években termelése alig két százalékkal esett vissza (28,2%). A kukorica termelése a megye területén már a 17. században is jelentős volt. 1694-ből olvassuk: „...amely kukoricza vetések volt az gyulaiaknak eltapodtatta, elvesztegette".

46 Művelésének jelentőségét Thessedik Sámuel is kiemeli.

47 A betelepülő szlovákok átvették művelését, bizonyság rá, hogy az elsőként termelt kukoricafajtákat — a nyolc és tizenkét sorosakat — magyar elnevezéssel illették. Erről a kukoricafajtáról írja Cserháti Sándor

48

, hogy hazánknak a déli részén általánosan termesztik. A későn érő tengerifajták közé tartozik, vastag csutkája és apró szeme miatt termelése nem volt gazdaságos. Rendkívül magas cukortartalma miatt a sertések hizlalásánál kiváló eredményt értek el vele. A századforduló utáni években jobb, nemesített fajtákat kezdtek el termeszteni. A beregi németek az ún. birkás fajtát hozták be, szélesebb körben nem vált kedveltté, mert itt is, mint az ország többi részén, a lófogú kukoricafajta szorított ki minden eddig termelt fajtát. Elemi csapás esetén, ha nem tudtak időben vetni, vagy a korai vetésű kukorica kifagyott, ültették a hetven-nyolcán nap alatt beérő „biela kukuric"-ot és SL füstös-kát. Az előbbi fehér az utóbbi pirosas, kékes szemű. Pattogatni az aranybányait szokták. Kertekben és a határbeli veteményesföldeken csemegekukoricát termelnek. Félig éretten megfőzve fogyasztják. Gabonatartó hombár felállítva a lakóházzal szemben Obilny hambár postaveny naproti domu Schüttboden, errichtet im Hof gegenüber dem Haus 229