A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

A múlt század második felében meginduló nagyobb arányú szemtermelés nagyobb befogadóképességű rakodószíneket tett szükségessé. Ilyenek voltak, a múlt század 70-es éveitől kezdve általánossá vált hambárok. Favázasak, fonottfalúak, kívül belül sárral tapasztottak voltak, belül deszkából készült rekeszekkel különítették el a gabonafajtákat. Fatalpazatukat téglákra, vagy magasabb falábakra állították. Ez utóbbi megoldánsál a teret ólak részére hasznosították. Készítői helybeli ácsok voltak, az oldalak fonását gazdaemberek végezték el. Sok hombárt Makóról vontattak a községbe. A téglából épült magtárakat, helyi nevén magazinokat a múlt század utolsó évtizedében kezdték építeni azok a jómódú gazdálkodók, akiknek termelt gabonamennyisége a néhány vagont is meghaladta. A magtárak az utca vonalára épültek téglából. Az épületek belső osztása a hombárokéhoz volt hasonló. Szellőzésükre kis vastáblás ablakok szolgáltak. Általában két-három vagon gabonának az elraktározására szolgáltak. A gabona elraktározásának a módozatainál meg kell emlékezni a zsellérek és időszaki munkások tárolásának a gyakorlatáról is. A gabonát a kamrában tartották, ehhez rossz hordókat, ládákat, később zsákokat használtak, amit gúlaszerűen raktak egymásra. A községben folyó nagyarányú gabonatermelés kitermelt a községben egy felvásárló, kupec réteget is. Már 1880 előtt is szállították a búzát Aradra, és ekkor már két gabonakereskedőt tartottak nyilván. Számuk a két háború között hétre növekedett. A rozstermelés csak mint korai tavaszi zöldtakarmány és mint zsuppszalmának való nyersanyag jött számításba. Háromszáz-négyszáz négyszögölnél többet egy gazda sem vetett. A tavaszi szükségletet meghaladó rozsvetést megérés után lekaszálták, a szemet kézzel kiverték, szalmájából télen szakajtókat, tartóedényeket fontak spirális technikával. Az árpa termelése állataik takarmányozását szolgálta. Fajtában a két és négysorosat termelték. A sörárpát az első világháború után ismerték meg és vált általánossá. Őszi árpát csak uradalmakban termeltek, a gazdák nem vették át termelését, mert szalmáját nem tudGabonásverem Lehoczky Mátyás gazdálkodó elmondása szerint (rekonstrukció) Jama na obilie podl'a podania gazdu Mateja Lehoczkého (rekonstrukcia) Korngrube laut Erzählung des Landwirtes Mátyás Lehoczky (Rekonstruktion) ták takarmányozásra használni. Az árpát mindig kísérőnövénnyel — lucernával, vagy lóherével — vetették együtt. Az évelő takarmánynövény a kalászosok lekerülése után indult fejlődésnek. 228