A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

ban kat. holdanként 15—16 q között volt, míg az ún. „magyar búza" terméshozama jó évek ben is alig érte el a 9—10 q átlagot. Az „Esterházy" búzafajta — bár terméshozamban elérte a „Székácsot" — termelésével felhagytak, mert szalmája hamar „elült", a gabona az érés előtti időszakban a földön elterült, nem ritkán kicsírázott. A megcsappant területen a termelt búzamennyiség elérte a korábbi mennyiséget. Ennek egyik oka a kiváló nemesített fajták kiválasztása, továbbá földjeik jobb, intenzívebb müvelése. Búzavetéseik alá rendszeresen használtak istállótrágyát, földjét háromszor szántották. A földjeik javítására már nem volt elegendő saját állataik trágyája, hanem kialakult gyakorlattá vált, hogy a falubeli fuvarosoknak, földtelen zselléreknek trágyáért szalmát, vagy takarmányt adtak. A búza vetőmagjának a megválasztására, tisztítására és gombabetegségek elleni fertőtlenítésre már a múlt században is gondot fordítottak. Vetőmagnak a határnak azon részéből hagyták a búzát, ahol a vetés nem volt gazos és szép egyenletes volt. A búza fertőtlenítésére a múlt század 80-as éveiből már vannak adataink. A vetőbúzát garmadába tolva meszes vízzel locsolták, 1913-ban már általános volt a „trieur"-rel való tisztítása. A meszes locsolást a szemeknek kékköves oldatban való fürösztése, majd az üzletekben kapható „Porol" fertőtlenítőszer használata váltotta fel. Magtakarás tövisboronával Zahrabávanie sejby „zubackou" Bedecken des Samens mit der Dornegge A búza kézzel való vetése a szegényparasztság körében egészen a legutóbbi időkig általános volt. A kézzel vető ún. vetőzsákot akasztott a nyakába, amibe kb. 15—20 kg magot öntött. A föld hosszában menve minden lépésre jobb kézzel szórta a magot. 222