A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

Az asszonyok időszakos kiköltözése a tanyákon eddig szokásos étkezési kultúrájukat is megváltoztatta. A férfiak zömmel szalonnát és kenyeret ettek, elvétve készítettek lebbencstésztából és tarhonyából levesfélét vagy kását. Előnyben részesítették azokat az ételeket, amelyek gyorsan elkészültek. Az asszonyok a faluban kialakult hagyományos étrendet honosították meg a tanyákon. Ha több fiatalasszony is kint volt, érvényesült itt is a faluban kialakult munkamegosztás, egy főzött és a gyermekekre vigyázott, a többi zavartalanul dolgozhatott a földön. A tanya termelőüzem jellege a nagyobb gazdáknál még a húszas években is általános maradt. Téli hónapokra a falusi házukba költöztek és csak hetente egyszer -kétszer mentek a tanyára béreseiket, tanyásaikat ellenőrizni. A gazdacsaládoknak azok a tagjai, akik a földelaprózódás következtében állandóan a tanyán laktak, öregkorukra — rendszerint — falubeli házat szereztek, ahová beköltöztek és mind a tanyát, mind a gazdálkodás gondját gyermekeikre hagyták. Haszonélvezetük azonban életük végéig biztosított volt. Tanácsadói, ellenőrzői tevékenységük tanyai látogatásaik alkalmával realizálódott. Erről a viszonyról Lehoczky Mátyás így vallott: „mikor apám látni akarta a tanyát, felült a vonatra és kijött. Früstök után minden kis darab földet megnézett, bejárta a határt, gyermekeivel megebédelt, majd mindent részletesen megbeszélve estefelé már elfáradva mondta... fogjatok be és vigyetek haza..., de csak lépésben engedte a lovakat hajtani, hogy mindent jól láthasson és szeme beteljen a határral". A termények közül csak az állatok takarmányozását szolgáló árpát, kukoricát, zabot, ocsút hagyták a tanyán, a tisztított gabonát falusi házaikhoz épített magtárakban tárolták. A földelaprózódás a 19. századtól kezdve erőteljesebben indult meg. A leányok a 19. század közepéig a földből nem jussoltak, ruhán, tulipános ládán és a legszükségesebb használati tárgyakon kívül mást férjük házához nem vittek, még a gazdagok sem. A 19. század közepétől, különösen a 60—70-es évektől kezdve a leányok is kaptak az apai földből, bár korlátozott mértékben. A fiú ha XX quarta földet kapott (15 m hold), akkor feleannyit a leány. A tanyabeli épületet és a falubeli házat a leány — ha volt fiú örökös — nem kaphatta, mert arra gondosan ügyeltek, hogy a ház az ősi névről „le ne menjen". Az első világháború után annyiban változott meg az öröklési szokás és rend, hogy mind a földből, mind a házból, vagy akár a tanyaépületekből a fiúk és a leányok egyformán jussoltak, bár még ekkor is megmaradt az a szokás, hogy az ingatlan telekkönyvi leg csak az öreg gazda halála után szállhatott a gyermekeire. A falubeli ház mindig azé a gyermeké maradt, aki vállalta öreg szüleinek a gyámolítását, ellátását. A tanyaépületek értéke öt magyar holddal volt egyenlő, ezt az osztozkodásnál figyelembe vették. A tanyán lakó gazdacsaládok gyermekei — tizenkét éves koruk után, miután az iskolából kimaradtak — a tanyán tartózkodtak, a fiúk katonakorukig, a leányok míg férjhez nem mentek. A serdülő fiataloknak — hogy alkalmuk legyen az ismerkedésre és a párválasztásra — lehetőséget adtak a szülők, hogy minden második szombat—vasárnapot a faluban töltsenek. Ilyenkor részt vettek a falu fiatalságának az összejöveteleiben. A fiatalokat 16—17 éves koruktól kezdve már teljes értékű munkaerőnek ismerték el. A fiúk ettől a kortól kezdve már arattak és zsákoltak, a leányok pedig kenyeret sütöttek és meszeltek, tapasztottak. A párválasztás ideje a fiúknak a katonaságtól való visszajövetelük idejére, 21 éves koruk utáni időre esett. A leányok korábban, 16—19 éves korukban mentek férjhez. A fiatalság munkabírásának egyik próbatétele volt a tanyai teendők pontos és jó elvégzése. Megszólták az olyan fiatalt, aki a kényelmesebb falusi házban töltötte ifjú éveit. A tanyák — kialakulásuk idejében — elősegítették és fejlesztették a belterjes mezőgazdasági kultúrát. A felszabadulás utáni időszakban a mezőgazdaság kollektivizálásával a fejlődés gátjaivá váltak. A hatalmas parcellákban akadályokat képeztek a kis tanyaépületek, és a tanyán lakók életkörülményeinek jobbátétele ezeken az elszórt parcellákon nem volt lehetséges (útépítés, villamosítás stb). Ezeket a kis tanyaépületeket részben lebontották, 218