A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

Szántóföldjeiket a következő termények alá hasznosították: Elegyes búzából, vagyis kétszeresből termeltek 2333 p. mérőt, Rozsból 672 p. mérőt, Zabból 45 p. mérőt, Török búzából, vagyis kukoricából 5 p. mérőt. Tanulságos számunkra a termelt gabonaneműeknek pozsonyi mérőként kimutatott előállítási ára. így pl. gabonából „egy pozsonyi mérőnyi vetésnek mérőnkinti megmunkálási ára a helyi szokás szerint 36 krajcár. Úgy őszi, mint tavaszi alá négyes igásfogattal szántanak," ami kötött, nehezen munkálható földjüknek és nehézkes szántóeszközeiknek tudható be. A termeivények felsorolásánál kitűnik a rozsnak és a zabnak a termelése, aminek gyakorlatát, feltehetőleg a Gömörből letelepült szlovák telepesek hozták magukkal, mert az Alföldön ennek a két növénynek a termelésével ebben a korban nem találkozunk. Külterjes állattartásuk földjeiknek istállótrágyával való javítását nem tette lehetővé. Hiányát a korabeli feljegyzések is megemlítik. A község állatállománya ekkor: 141 ökör, amit javarészt négyesével igáztak, 148 tehén, 649 ló, amit kettesével, szántásnál hármasával fogtak be. Juhból volt 649 darab és sertésből 377 darab. A jobbágygazdaságok száma 237 volt, melynek nagyság szerinti megoszlása a következő: Gazdaságok száma Szántó (p. mérő) Rét (kaszásban számítv 13 3V

e 2

6

/

8 2 4

1

/. 4V, 109 6

2

/

6 5

4

/

8 14 9

3

/

6 8,2 42 12

4

/e 11 14 15

5

/

6 13

6

/

8 24 19 16

4

/

8 3 22»/e 19

2

/

8 7 25

2

/e 22V, 2 28

3

/

6 246/4 2 зз«7в 25

2

/

8 2 34

6

/

6 30

2

/

8 1 44»/, 38% 1 57 49

4

/

8 1 76 66 Az utóbbi gazdaság a község elöljárójának, ill. jegyzőjének a javadalmazására szolgált. Ezen a birtokon egy nemes embert és három szolgát tartottak számon. Az összeíráshoz fűződőén megjegyezzük, hogy a szántóföldeket az egészen kívül hatodokban, a rétet pedig nyolcadokban adták meg. A paraszti gazdaságoknak meglehetősen intenzív ága volt a filoxera pusztításáig a szőlőművelés. Szőlőskertjeiket betelepítésük után nem sokkal ültették a Szárazér parti dűlőkre az 1770-es években.

11 Az 1828-as összeírásból kitűnik, hogy a paraszti gazdaságok majd mindegyikéhez tartozott szőlőterület, függetlenül a földterület nagyságától. A szőlőültetéshez alkalmas földeket valószínűleg a telepeseknek a falubeli házak sorrendjében 213