A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Boross Marietta: Tótkomlós mezőgazdasági fejlődésének vázlata (1828–1959)

osztották, mert még a hazátlan zsellérek közül is többnek van egész, fél-, vagy negyed pozsonyi mérőben megadott szőlőbirtoka. Szőlőskertjeik szántóföldjeikkel ellentétben másodosztályúak, valószínűleg a határnak a könnyebben megmunkálható, jobb minőségű földjeire telepítették a szőlőt. Az alföldi homoki szőlők műveléséhez viszonyítva Tótkomlós szőlőskertjei nehezebben művelhetők voltak amazoknál, pozsonyi mérőnként megmunkálásukhoz négy kapásra volt szükség. A szőlőművelés színvonaláról kapunk információt akkor, amikor a szőlők gondozásának a költségeiről olvasunk : „a helyi számítás szerint egy urna bor értéke — 1 urna=56,6 liter — egy forint és tizenhat krajcár. Négy kapás költsége fejenként tíz krajcár, kötözése hat krajcár, összesen ötvennyolc krajcár".

12 A jobbágyoknál általában egy kapás után egy urna bort tartanak nyilván. A bornak a kezelése és tárolása nem lehetett kielégítő, mert Petik Ambrus így ír a Békés megyében termesztett borról, név szerint megemlítve a Tótkomlóson termesztettet is: „... a bort tavaszig mind el kell költeni, mivel tovább nem állandó".

13 A község jobbágyainak egyes tehetősebb tagjai már a 18. sz. utolsó éveitől kezdődően terjeszkedtek a szomszédos községek földterületeire. így Bánhegyes, Kaszaper, továbbá a távolabbi Makó határából szántókat és legelőket árendáltak, illetőleg vásároltak. Ugyanakkor a zsellérek egyre népesebb csoportjai a szomszédos Mezőhegyes pusztára és Vásárhely határába jártak el munkára.

14 A tanyásgazdálkodás kialakulásának feltételei Tótkomlós mezőgazdaságának kialakulása és fejlődése nagy vonásokban az alföldi tanyásgazdálkodás keretei között ment végbe. A nagyhatárú községek tanyáinak kialakulásáról — a terület kiváló ismerője — Tessedik Sámuel a 18. sz. végéről a következőket írja: „A parasztember által látja azt, hogy lehetetlenség a háztól oly igen nagy távol mezőnek és gazdaságnak illendően gondját viselni. Az által akar magán segíteni, hogy a falutól egy-két-három mérföldnyire is úgynevezett szállást, házat és istállót épített, ahová gabonáját a messzevaló jószágról és mezőről öszve hordatván, marháit is ott telelteti, röviden majd minden gazdaságbéli dolgot ott viszi."

15 A tanyásgazdálkodás kialakulásához Tótkomlóson az összes feltételek megvoltak, így a belső jobbágytelkek után kiosztott öröktulajdonú föld és a község nagy határa.

16 Az Alföld tágas térségében a tanyásgazdálkodási forma már az állattenyésztés idejében kialakult. Kifejlődése azonban csak a növénytermelésnek az egyre fokozódó térhódításával válik jelentőssé.

17 A tanyák Tótkomlós határában az 1860-as éveket követően egyre szaporodnak. Kezdenek kialakulni olyan tanyák, melyek tisztán mezőgazdaság céljait szolgálják és épületeik már az állandó kintlakásra is alkalmasak. Már nem csak távolabb, de a falutól alig 3—4 km-re is építenek tanyákat és az eredetileg fátlan mezőséget szabályos utakkal hálózott, sűrűn elszórt, fákkal körülvett tanyaépületek ékesítik.

18 A tanyásgazdálkodás biztosította a 18. század végén és a 19. században méginkább a legbelterjesebb mezőgazdasági művelési formát, mert a gazdáknak a megmunkálandó földön való lakása egyben a gazdálkodás intenzívebbé válását is jelentette. A rideg állattartás hevenyészett szárnyékait és enyhelyeit az istállózott állattartás szilárd építményei váltották fel. Az istállózott állattartás a 19. század második felétől kezdve válik általánossá, és ez időre tehető a trágyának a rendszeres felhasználása földjeik termőstruktúrájának javításában. Fokozódik a mezőgazdasági művelés alá vont terület nagysága. A rendszeres trágyázás következménye az ugarnak a teljes elhagyása.

19 Tótkomlóson az első mezőgazdasági tanyaépület építésének idejére pontos információval nem rendelkezünk. Az 1828-as összeírásban már And. Leginszki jobbágy családjánál megjegyzik az összeírok, hogy a faluban házuk nincsen, szálláson laknak.

20 (Domum non 214