A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Ludové stavitefstvo v Slovenskom Komlóši

is kezdték utánozni, de megtartották régi sajátságukat, hogy különálló kis kapun jártak be, az eresz alá nem tettek kis kaput. (Népr. Ért. 1911. 140). 65 Pest megyében pl. Gyón (Imrényi, Öreg udvarházak, 32). — Somogyban: Mezőcsokonya (Kogutowicz K., Dunántúl és Kisalföld. Szeged, 1930. I. k. XXXII. t.), Csököly (и.о. XXXV. 6.),. Kiskorpád (u. o.), Szenna (Malonyay D., A magyar nép művészete. IV. k. 253), Csököly (и. o. 253, XXXIV. t.), Zalában : Komárváros (и. o. 254), Bókaháza (и. o. 255), Esztergály (и. o. 264), Milejegyháza (Művészet, 1915, 256), Göcsejben Gönczi Ferenc: Göcsej. Kaposvár, 1914. 448), Vas megyében: Gutaháza {Kogutowicz, XX. t.), Csehi (Vasi Szemle, 1938. 90), Vasboldogasszony (и.о. 204. 1939, 53., 56). 66 V. ö. Frantisek Kalesny, Ludové umenie na Slovensku. Osveta Martin. 199. IRODALOM Békésvármegye Rég. és Műv. tört. Társulat Évkönyve. 1881/82. Békésvármegye Rég. és Műv. tört. Társulat Évkönyve. 1882/83. Békésgyula. 1883. — Az Évkönyvben: Tatay János, Tót-komlós közelmúltjából. — Valaszky Pál, Tót Komlós monográfiája. 1779. — Zsilinszky Mihály, Tót komlós rövid históriája. — Térkép 1788-ból. Fényes Elek, Magyarország... mostani állapotja. Pest. 1839. IV. köt. Gajdács Pál, Tót-Komlós története. Gyoma. 1896. Haán Lajos, Békésvármegye hajdana. Horváth Sámuel, Kalászok Tót-Komlós múltjából és jelenéből. Emlékül összeszedte 1880-ban Horváth Sámuel. Békéscsabán 1880. ifj Jankó János, Tót-komlós. Békésgyula. 1887. A népi építkezésről szóló tanulmányomban természetesen szerepelni kellene a házalaprajzok, házkeresztmetszetek, az építő elemek, szerkezetek rajzos bemutatásának is. Ezen a téren igen sok épület felmérési rajzát készítettem el. Mindezt részletetesen feldolgoztam. Sajnos az azóta elmúlt közel két évtized alatt képmellékleteim eltűntek, s nem állt módomban azokat pótolni, így most kénytelen vagyok az építkezéssel foglalkozó tanulmányomat e nélkül közreadni. (A szerző) Ľudové staviteľstvo v Slovenskom Komlósi AUREL VAJKAI Úvodné riadky sú venované otázkam osídlenia a populácie. Podľa svedectiev starých máp slovenskí osídlenci, ktorí prišli do Komlóša v r. 1746, pretvorili svoje nové sídlisko na typickú, záhradkami posiatu dolnozemskú osadu, okolo ktorej bolo 226 ohradených miest („akovov") pre zvieratá. Slovenský Komlós je pomerne husto zastavaný, k domom patria úzke dvorčeky, chýbajú veľké stajne a stodoly, pretože sa hospodárilo vlastne na okolitých sálašoch. Podkladom zbohatnutia gazdov boli hojné obilné úrody, poniektorí si postavili až 30—35 metrov dlhé domy so stĺpovým trnácom („gangom"), veľký hambár a sypáreň. Komlóšske ulice sú tienisté, všetky sú vydláždené až do konca. Domy sú udržiavané v poriadku a čistote, niektoré sú aj farebne vymaľované. Ľahko sa dá zistiť, že vnútorné priestory slúžili výlučne cieľom bývania a uskladňovania plodín, poľnohospodárske práce sa okolo domu nekonali, len na sálašoch. Po celkovom pohľade na dedinu nasleduje podrobný opis stavebnej techniky. Čítame o stavaní domu všeobecne, potom o murovaní, o podkroví, opisuje sa maľovanie domu, strechová konštrukcia, štít, odvádzanie dymu, kuchyňa, komín, pec, dvere, brána, plot, hospodárske staviská, dvor a remeselnícka dielňa. Po opisovaní stavby nasleduje výklad o údržbe a ochrane domu. Podrobne sú opísané aj druhy nábytku (stolička, stôl, posteľ, lavica, kanapa, truhla, skriňa atď.). Potom sa hovorí o bytovej kultúre. Vnútro domu je veľmi poriadne, zariadenie zachovalo veľa tradičných prvkov. Častý je starý maľovaný nábytok, nájdu sa aj bohato 207