A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Manga János: Szokások Tótkomlóson

jelen volt a menyasszony édesanyja is. Az öltöztetés vége felé a menyasszonyháztól két druzsica elvitte a vőlegénynek és a vőfélyeknek a bokrétákat. Nemsokára a vőlegény vendégeivel együtt elindult a menyasszonyházhoz. A menetben elől ment a sztarejsí és a vőlegény, utánuk a két druzsica és a szvatka, majd a férfiak, utánuk az asszonyok, végül a zenészek. A menyasszonyháznál a vőlegény sztarejsíje elmondta jövetelük célját, és kikérte a menyasszonyt. A vőlegény druzsbája bement a szobába, és kivezette a menyasszonyt vendégei közül, miközben azok a Tranoscius 703. énekét énekelték. A menyasszony megállt a sztarejsí előtt, aki aztán arra kérte őt, hogy teljesítse ígéretét, adja a kezét. A sztarejsí a menyasszony kezét a vőlegény kezébe tette, majd megkérdezte a menyasszony sztarejsíjét, hogy megtartják-e adott szavukat. A sztarejsí tovább adta a kérdést a menyasszonynak. Ekkor nyújtotta kezét a menyasszony saját sztarejsíjének, aki tovább adta a vőlegény sztarejsíjének, majd a vőlegénynek. Ezután a vőlegény sztarejsíje bejelentette, hogy a vőlegény ajándékot akar adni a leendő apósának és anyósának. Az ajándékokat a vőlegény szvátkája hozta és adta át. Ekkor a vőlegény sztarejsíje felszólította a menyasszonyt, köszönje meg szüleinek, hogy felnevelték. A köszönet után a menyasszony megcsókolta szüleit, a vőlegény pedig a menyasszony szüleinek kezét. Mikor mindez megtörtént, a menet két csoportban elindult a templom felé. Az első csoportban elől ment a vőlegény sztarejsíjével és a druzsicával, majd a rokonok, vendégek követték. A másik csoportban a menyasszony sztarejsíje ment elől egy idősebb férfivel, utánuk a férfiak mentek, majd a menyasszony a két druzsbával és a két szvatkával, utánuk mentek az asszonyok, végül a zenészek. A templomban a menyasszony és vőlegény vendégeivel külön padokban foglalt helyet. Az istentisztelet után volt az esküvő. Utána a menyasszony sztarejsíje elköszönt a menyasszonytól. A menyasszony a két druzsica, a két szvatka és szvatkina kíséretében vőlegényével és annak vendégeivel a vőlegényházhoz mentek. A vőlegényház ajtajában egy vödör víz, vagy egy szakajtó dió, alma várta a menyasszonyt, amit fel kellett rúgnia, hogy gyermekeit könnyen szülje meg.

29 Ezután a menyasszonyt bevezették a szobába, majd később megkezdődött az ebéd. Az ebéd végeztével a menyasszony druzsicái, szvatkái és szvatkinái visszamentek a menyasszonyházhoz. A menyasszonyháznál az ebéd alatt a vendégek pénzt tettek egy tányérba, s azt elvitték a menyasszonynak. Estefelé két szvatka és druzsica ment a menyasszonyt felkontyolni. Amikor a menyasszony fejéről levették a koszorút, a vőlegénnyel együtt arcukat és kezüket megmosták egy lavór vízben. A kontyolás után a menyasszony egy kötényt adott a vőlegénynek és egy fehér hímzett inget. A kontyolás után garasos tánc Karasz Anna lakodalmában nem volt, mert szerinte azt csak a szegényebbek csinálták. Örömkalácsot az ő kontyolásához is vittek. A vőlegényháznál tartott vacsorán a menyasszony druzsbái, szvatkái is részt vettek, majd a vacsora után az új pár velük együtt elment a menyasszonyházhoz, ahol egy-két órát töltöttek. A lakodalom mindkét háznál még másnap is tartott. Özvegy Karasz Ádámné 75 éves asszony lakodalmából főleg a ratolest'-re és a lakodalmi tréfákra emlékszik. A menyasszonyháznál ebéd után tányérokat tettek az asztalra és a sztarejsí bejelentette, hogy teraz od hláv, (most fejtől : minden jelenlevőtől) erre mindenki pénzt dobott a tányérba, hogy a gazda tudja, hány vendége volt. Ez a pénz hozzájárulás volt a lakodalom költségeihez. Ezután ezt mondta a sztarejsí: na cirkev (az egyházra), az erre összegyűlt pénzt az egyház kapta. Gyűjtöttek a szakácsné kiégett kötényére is, ezt a sztarejsí így jelentette be: kuchárki (a szakácsnénak). Végül az új házasok részére na ratolesf (örömfa) gyűjtöttek, erre adtak a legtöbbet. Lehoczky Mátyásné 1900 körül, amikor az unokájának lakodalma volt, 20 koronás aranyat, dukátot adott, és a pénzt énekelve vitte tányérba a vőlegényházhoz. Ratolesf-nek azt a papírszalagokkal és virágokkal feldíszített télizöld ágat nevezték, amely a menyasszony háznál az ebéd alatt az asztalon volt, és amit az új házaspár részére összegyűlt pénzzel együtt vittek a vőlegényházhoz. Egy férfi vitte a zöld ágat, mellette a sztarejsí egy tányérban a pénzt. 2 17