A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

A népesség foglalkozása Foglalkozás 1910 1920 ; 1930 őstermelő 3171 3807 3946 iparos 495 585 693 kereskedő 130 130 237 értelmiségi 81 88 126 közlekedés 30 33 39 nyugdíjas — 49 78 egyéb 359 264 212 A falukép Az út, ami a vasúti állomásról egy faluba vezet, eléggé jellemző a községre, mint közösségre. Elárulja a fejlődés irányát, sejteti a jövőt, bemutatja a mai arculatot, az eddigi eredményeket, s lassan-lassan, ahogy a faluhoz közeledünk, kibontakozik a múlt, a hagyományos forma. Itt-ott régi épületek bukkannak fel, az utcák szétszaladnak, feltárul a község régi arculata. Tótkomlós állomásán hatalmas, többemeletes, vadonatúj, modern gabonatároló fogad, őszintén elmondva, hogy a falu jövőbeli útja a gabonatermelés marad. Utána az árnyas fáktól megfosztott „Népkert" következik, szép elgondolás szülötte, de napjainkban mindig üres. Aztán megszaporodnak a kisvárosi jellegű polgári házak, korszerű strandfürdő, emeletes szálló következik, mindez nem is sejtetve a falu lappangó néprajzi kincseit. De most felmerül a remekbe mintázott templomtorony, s egyszerre elárulja, hogy az itteni népnek fejlett a szépérzéke, de egyúttal arról is tanúskodik, hogy bámulatos összetartás, kollektív érzés él a lakosokban, hisz röviddel néhány évtizeddel idetelepítésük után már ily hatalmas, óriási áldozatot megkövetelő építészeti alkotást tudtak megteremteni. Majd árnyas, akácfák hűs lombjába húzódó, hosszú, egyenes utcák következnek, ahogy általában ilyen szabályos alaprajzúak a telepes községek. Eléggé hasonló stílusú házak sorakoznak rendben egymás mellé, a házsorok előtt végig, minden utcában tégla vagy cementlapos gyalogjáró.

28 És ámbár az út közepe portenger, esős időben sártenger vagy szó szerint valóságos árvíz, mégis az épületek, a ház tája feltűnően tiszta, csinos, gondozott, rendes. Némelyik ház oly ragyogóan tiszta, mintha mindennap súrolókefével mosnák le. De még a járda rendezettsége sem marad el a tiszta házfalak mögött. Az itt-ott előcsillanó, napfoltokba merülő, de különben sötét, hűs, árnyas utcák remek, ritkaszép falusi képet adnak. Az egyik utcasarkon vén, hatalmas hársfa, talán az első telepesek ültették el. A szélesebb utakból mindenünnen látható a páratlan szépségű templomtorony, a haladó barokk utolsó üdvözleteként. De a tisztaság, a rend egyúttal komoly zártsághoz, szinte kísérteties csendhez szegődött. Minden ház mellett magas deszka vagy sárkerítés húzódik, s a házak mögé, az udvarokba már nem lehet betekinteni. Sok ház mellett ott áll az utcának hátat fordítva a hatalmas hombár, kamra vagy másvalami gazdasági épület, komoran, csak egy-két keskeny lőrésszerű szellőzőnyílással az utcára pislogva. Mintha hatalmas várfalak húzódnának végig az utcák mentén, a századforduló gabonakapitalizmusának kemény, dacos fellegvárai, lőrésekkel, kémlelőnyílásokkal. Minden gondosan lezárt, magábamerült, s van utcarészlet, amiben alig van ablakos lakóház, hanem majd minden épület az utcának hátat fordító magtár.

29 Sőt a Vak utcában, a templom mellett kizárólag csak magtárak vannak, se ablak, se ajtó, a telkek itt a párhuzamos másik utcára nyílnak. Van néhány keskeny köz is, ezekben is csak gabo138