A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

Koppány János: Tótkomlósi gyermekjátékok sárral, földdel

nások sorakoznak egymás mellé (Pl. a Lehel utca 18. sz. háznál nyíló köz). Komor, elsötétülő képek a különben nyájas lombsátor alatt. A házsoroknak, az utcáknak van valami komor, sötét tónusuk, talán mert sok helyen a ház homlokzatának színezésében sok a sötét barna, szürke szín, de talán a tragikus, mély hangtalanság, a csend is sötétíti a képet.

30 Mert az utcák a legtöbbször néptelenek, csendesek, némák. Csak estefelé lehet látni, hogy néhány asszony kiül a ház elé, a küszöbre vagy valami gerendára. De különben néma, élettelen az utca, de még az udvarok is hangtalanok, némák. Nem hallatszik az állatok bőgése, az etetéssel járó zsivaj, baromfi lármája, s az éjjelek is némák maradnak, mert kutyaugatást nem lehet hallani az egész faluban. Ha véletlenül vidám nótaszó hallik valami vendéglőből, úgy biztos, hogy ott a mulató zajosak nem idevalósiak, hanem idegenek. A szűk udvarokból sem hallatszik az élet lármája. Számtalan ház néz két ablakszemével az utcára, de akad kevés, újabb, polgárosult ház, ami hosszanti oldalával fekszik az út mentén. Az utcára néző homlokzat részleteiben változatos, de szerkezetében, lényegében meglehetősen azonos. Ezt az azonosságot a tetőszerkezet egyik itteni divatos formája, a toldott eresz adja meg. Ezzel a ház az utca felé szélesebb épület benyomását teszi, de emellett azudvar felé kellemes tornácot, gangot biztosít. A homlokzaton annál több változatosság lehet. Vannak régi, század közepi oszlopos házak, a klasszicizmus késői maradványaiként. A másiknak vakítóan tiszta fehér a homlokzata, és a fehérséget csak fokozza a sötétbarna lábazat, a sarkok szegélye. Máskor téglaveres a lábazat. A homlokzat lehet stukkódíszes, olykor népies szecesszió, amilyen például Jankó János kiváló rajzolónk egykori szülőháza. Már messziről feltűnik a szegénység háza, az utcáSzondy utca Pohl'ad na komlóssku ulicu Szondy utca 139