A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

Aktív cselekményekkel is igyekeztek megelőzni a betegségeket. A baromfit mindenekelőtt tisztán tartották. „Pörnyét szoktunk a tyúkólba tenni, abba fürdik, vagy pedig bekenjük, bedörzsöljük vele a tyúkokat tyúktetű ellen. Olyan növényt is etettek az aprójószággal, amely véleményük szemit megakadályozta a járványt. „Vadszőlő bogyóját szoktam nekik adni ősszel, akkor nem döglenek meg, nem lesz tyúkvész." A különböző betegségeket is tudják gyógyítani. Ha a torka fáj, akkor petróleumos tollal kell megkenni a tyúk torkát, vagy paprikás szalonnát kell neki adni. Ha a tyúkok döglődnek, ecetes korpával etették. ,,Ha a baromfi döglött, és a piszka olyan fehér volt, mint a tej, akkor nagyon kövér volt a baromfi, az volt a baj. Ilyenkor szenet törtek porrá, meszet tettek bele, és ezt adták vízbe." Az aprójószág pusztulásának megszüntetését mágikus úton is megkísérelték. A járványt egy dögvészt jelképező állat elpusztításával igyekeztek megsemmisíteni. Ezért megöltek egy fekete tyúkot, és az ól küszöbe alá ásták, hogy ne dögöljenek tovább a baromfik. De a dögvészt a betegség jelképes szétszórásával is igyekeztek megszüntetni. Az elsőnek megdöglött tyúkot ballábánál fogva felakasztották a fára. Akkor nem döglöttek tovább a tyúkok. Úgy akasztották fel a fára, hogy mindenki meglássa. És aki meglátta, annál kezdtek dögleni a tyúkok. Ha nem volt a közelben fa, akkor az állatot az ól tetejére dobták. Meg kell említenünk, hogy a tyúkokhoz nemcsak a tyúktartás hiedelmei fűződtek. A komlósiak szerint természetfeletti lények is felölthetik alakját, amint már láttuk, a boszorkány olykor, a fekete tyúk tojásából kikelő mitmitke (bôzik, zmok) pedig mindig tyúk alakban jelenik meg az ember előtt. A tyúk segítségével a jövőre is lehet következtetni : ha a tyúk kukorékol, akkor kárt jelez, le is kell vágni. Ha pedig valaki sok csibével álmodik, akkor pénze lesz. A tyúkhoz fűződő hiedelmek nagy számával össze sem hasonlítható az a néhány hiedelem, ami a libákhoz kapcsolódik. A komlósiak körében ezek elsősorban a tojás hasznáról, másodsorban az ültetésről szólnak. A tojáshozammal kapcsolatos cselekményeket Pál-napján (jan. 25.) végezték. „A libákat Pál napkor megpiszkáltuk, (buchnátovaf), hogy jobban tojjanak." Mások nem a piszkálást, hanem a megverést tartották hasznosnak. Szerintük minden libára 12—15-öt kellett ütni Pál-napon, hogy annyit tojjanak. Nemcsak a tojóval végeztek ezen a napon mágikus cselekményt, hanem a gúnárral is. „A gúnárnak Pál-napkor fokhagymát adtunk, hogy jól tapossa (dlávi) a libákat." Mások ugyanahhoz a cselekményhez folyamodtak, mint amilyent a tojónál láttunk. ,,Pál-napon piszkafával kell megveregetni a gúnárt, hogy minden libát megtojózzon." „Mert van olyan gúnár, hogy a libák közül csak néhányat szeret tojózni." A libák ültetésével kapcsolatban ugyanaz a hiedelem él, amit a tyúk ültetésénél tapasztalhatunk: A libákat harmadik harangozáskor ültettük, amikor mentek az emberek templomba. Akkor mennek a legtöbben az utcán, akkor mind kikelnek a libák. Kis szerepet játszik ugyan a komlósiak életében a galamb, egy-két hiedelmet mégis találtunk ezzel a szárnyassal kapcsolatban is. Eléggé általános volt, valamikor a koponyából készült galambitatás. Emberkoponyát használtak galambitatóként, mert akkor sikeres a galambtenyésztés, a galambok nem mennek el a szomszédba tojni. A galamb egyébként az álomjóslásban is helyet kapott: galambbal álmodni uj szerelmet jelent. A táplál kozás, építkezés, és a házi munkák hiedelmei A táplálkozás hiedelmei elsősorban a kenyérhez fűződnek. Ezek a képzetek meglehetősen sokrétűek : a cselekmények egy része a mindennapi kenyeret biztosítja, más része pedig a sikerült kenyérsütést segíti elő, illetve megszünteti a kenyeret ért rontást. Az építkezés 110