A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

vezette körbe. — Ha föl volt a ló fúvódva, akkor keserűsót feloldottak egy üveg vízben, aztán azt a sós vizet a szájába öntötték. — Mások a ló hasa alatt átdugtak egy botot, és azzal maszírozták a ló hasát. Vizelet-elállás. A nemiszervét bepaprikázták, bekenték a paprikás ujjukkal, akkor mindjárt megindult a vizelés. — Felült egy fiatalember a lóra, hogy megmelegedjen, aztán mikor megmelegedett, bevezette a helyére, odakötötte, akkor már vizelt. — „Vettünk egy subát, amelyikben aludni szoktunk volt, és leterítettük az istállóajtóba. És aztán a lovat háromszor egymásután átvezettük rajta. Ezután vizelni is kezdett." Vérbőség. A gyönge kukoricától sok vérszaporodása volt a lónak. Ilyenkor eret vágtak rajta. Keh. Ha meg volt hajtva a ló, és hideg vizet ivott, attól lett kehes. „Ha a ló kehes volt, akkor nyúlhájjal zabot vagy szénát dörgöltek össze, és azt etettük vele. Akkor kihányta a kehet az orrán, csak úgy dűlt kifelé olyan csomókban." Tályog. „Ha észrevettük, hogy a lónak tályogja van, mert sok vizet ivott a ló, akkor belenyomtunk a szügyibe egy ujjperecnyi hosszú tályoggyökeret. Ettől bedagadt elől, a víz mind oda gyűlt össze. Amikor megérett, akkor féltenyérnyi darabon leesett a bőre. Aztán ezt a sebet kellett gyógyítani, minden reggel, délben, este, ki kellett mosni langyos vízzel, és be kellett kenni disznózsírral. Pókos láb. „Ha a lába pókos volt, akkor betapasztottuk ecetes agyaggal, és ronggyal is bekötöttük. A gazda mindaddig, amíg csak tisztán be nem gyógyult, arra a rongyra vizelt, ami a ló lábán volt." Ruh. „Ősszel, késő ősszel, amikor hűvös az idő akkor vagy kocsiban, vagy szántás közben elfogja az eső s utána bekötik az istállóba, de nem tisztítják le a nedvességet róla, akkor kapja a ló a rühöt. Olyan rühesek voltak, hogy az istálló alját teljesen fel kellett ásni, és ki kellett hordani, új földet kellett vinni a helyére. Olyanok voltak, hogy még fölkelni sem bírtak, és tisztítottam ki őket. Tejjel kevert petróleummal mostam minden nap a lovakat. Ezáltal teljesen kitisztultak." — „A ló begyulladt, mert hajtják, aztán kimelegszik. Ettől kapja a rühöt, meg a tetüt. Az olajos rongy meg a meszes víz szabadítja meg." Viszketeg. „A lovon ha viszketeg volt, akkor petróleumos ronggyal jól kidörzsölték. Akkor olyan foltok maradtak rajta, mert légyott onnan a szőr. Akkor tiszta meszes vízzel mosták le. Ez oltott mész volt, azon állott a víz, azzal mosták le, szappannal. így kitisztult, kinőtt a szőre." Féreg. Ha a lóban féreg volt, ugyanúgy ráolvastattak valamelyik hozzáértő emberrel, mint azt a tehén esetében láttuk. Szemverés. „Alberton egy gazda vett egy lovat, hazavitte, aztán nézték ott többen, és harmadnapra megdöglött. Szép ló volt, nagyon szép szürke ló volt. Akkor elment Palotára, vett egy másikat, mert kellett neki a szántáshoz. Elhozta azt a lovat, és megint mint szokták, a szomszédok megnézték: ej de szép ló, ej de szépet tudtál venni! — harmadnapra megdöglött a ló. Akkor megint vett egyet, de az is beteg lett, akkor már ment mindenkihez, hogy ki mit tud, hogy segítsenek rajta. Akkor elment egy asszonyhoz lóháton, megkérte, nem tudna-e rajta segíteni. Az asszony megkérdezte; szőr van-e a lóról? Mikor a szőrt odaadta az asszonynak, akkor az azt mondta, mennyen nyugodtan haza, a lónak már nem lesz semmi baja. — Az ember haza indult, s a fia már a kapuban várta. Ugye fiam megdöglött a ló? — Nem apám, már nyerít is. Nem is döglött meg már lovuk többet. A lovakat megverték szemmel, az asszony azért füstölte meg." — „Ha a lovat megverték szemmel, akkor szőrt vágtak róla, aztán férfiról is meg asszonyról is hajat kellett még vágni, mert nem tudhatták, hogy ki árthatott. Hogyha volt karácsonyi morzsa, azt is tettek hozzá. Meg ezerjófüvet, meg olyan füvet, amit pünkösd után való vasárnap szedtek a prédikáció alatt. Ezt apróra szecskázták és megszárították. Ezzel is füstöltek. Ha volt tömjén, akkor apróra törve, azt is tettek rá." 104