A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Békéscsaba, 1974)

†Diószegi Vilmos: A tótkomlósiak hitvilága

hogy azt ássuk be az istállóajtó alá, de ne legyünk kíváncsiak, hogy az micsoda, csak ássuk el. Aztán a tehén olyan is lett, mint volt. Megmondta Orbán bácsi, hogy a legelső szomszéd csinálta. Azt is mondta, hogy majd reggel el is jön az az asszony. El is jött, valamit kért, lisztet kért, mert tudta, hogy van. Orbán bácsi mondta, hogy nem kell adni, de anyám nem volt olyan, csak adott neki. Akkor a tehén megint rosszabbul lett, el kellett adni." — „Volt két tehenünk. Egy este, amikor hazajöttek, kevesebb tejet adtak. Érdeklődtünk valami segítség után, mert gondoltuk, hogy itt valami babonaság van. Hát az öreg Ácsai bácsi kicsi öreg ember volt, 95 éves volt mikor meghalt, az tudott olyasmit csinálni. Csak megtapogatta a hátát, a hasát, körüljárta, megtapogatta, aztán elmúlt a baj. Ördögszart (certovo lajno) hoztunk a patikából, azt betettük egy skatujába, és beástuk ott a kapunknál a tégla alá." A rontást veréssel is igyekeztek megakadályozni. Ilyenkor a küszöböt verték: „Mondták neki, hogy mikor hazamész, akkor a mángorlóval üssed az istállóküszöböt. Azt a boszorkát verte úgy, aki a tehenét megrontotta." Mikor a küszöb verését a rontó érzi, éppen úgy a rontónak fáj az is, ha ászt a gatyát, vagy blúzt megvagdalják, amivel előbb megtörölték a tehenet. „Nagyon sokáig úgy volt, hogy a tehén nem adott tejet. Akkor a gazdasszony mindenkinek elpanaszolta, mit csináljon azzal a tehénnel. Egyszer odakerült hozzájuk egy ember, és az azt mondta: — Mikor tizenkettőt fog ütni éjjel, akkor menj be az istállóba, és vesd le a gatyádat. Avval a gatyával törüld le a tehenet, széltében is, hosszában is, és aztán egy magaddal vitt fejszével vagy baltával vagdald meg a gatyát. Tedd az istálló küszöbére, és vágjad, ahogy tudod. Az aki megrontotta a tehenet, jajgatni fog, azt majd mondja, ne bánts, elég már. De csak vágd, de csak vágd, mert őt vágod. Megcsinálta, és mikor felvette a gatyát, annak semmi baja sem volt, egy vágás sem volt rajta. De a szomszédasszony már ágyban volt és jajgatott. Az az asszony meg is halt bele. De a tehén azután már adott tejet." — „Meg volt rontva a tehén, azért egy tudós asszonyhoz (vrazdelnícka) fordultak. Az azt mondta neki, hogy a tehén szarvára húzzon egy blúzt, a gazdasszony blúzát, este és reggel le kellett venni a szarváról, le kellett törülni vele a tehenet, meg a tőgyét is. Azt a blúzt megverték az istállóküszöbön fejszével. Azt három nap csinálták egymás után. A harmadik nap megjelent az az asszony hajnalban, egy ing volt csak rajta. Azt hazudta, hogy a férje meg akarja verni, le akarja késsel szúrni. — De mondták Marci bácsinak, hogyha bárki jön, zavarja el söprűvel. El is zavarta. A tehén utána jól lett. Amikor a gazda verte a blúzt, akkor ez az asszony odament hozzá, és jajgatott: jaj szomszéd, légy szíves ne verjed már! — mert amikor a blúzt verte, akkor az asszonyt verte, az érezte. — Ez az asszony olyan boszorkány volt." — Más változat szerint, valamit etetni is kell a tehénnel, amikor a ruhadarab verésével akarják a rontást megszüntetni. „Azt mondta a gazdasszony a szolgálónak: estére piríts kenyeret, aztán dobd fel azt a pirítós kenyeret az istálló ereszére. Aztán levetette magáról a blúzt, este rácsavarta a tehén szarvára, hogy le ne essen. Reggelig rajta volt, akkor amíg a nap fel nem jött, azt a pirítóst levették onnan fentről, odaadták a tehénnek, beadták a szájába. Amikor megette a tehén, akkor a blúzt levették a szarváról, és a küszöbre tették, s két ujját megverték a fejsze fokával. Akkor odament az az asszony, aki megrontotta a tehenet." — Volt, aki a véres tej verését tartotta hasznosnak. Ez a gyógyító eljárás azonos a tej vérességének a megszüntetésére alkalmazott cselekménnyel. „Akkor egy bácsi, mert sokan jártak ott a tanyán keresztül, s a nagymama panaszkodott a bácsinak, hogy nem ád a tehén tejet. Akkor a bácsi azt mondta nagymamának, hogy menjen oda az istállóba napfölkelte előtt, és fejjen tejet, akármilyen keveset. Akkor fejt valahogyan egy keveset tőle, és akkor azt mondta neki, hogy vigye oda a vályúra, volt ott egy nagy vályú ahol itatták őket, és akkor a fejszét vegye a kézibe, és azt a tejet a fejszével verje meg jól, a tompa fokával. Akkor megjelenik majd az, aki kifejte a tejet. Úgy is volt. Amikor ott veregette, akkor egy bácsi odament hozzá, nem is köszönt, csak azt mondta : Zsuzsa néni, mit csinál maga? — Azzal el is illant onnan az ember. És azután a tehén mindig rendesen adta a tejet." 102