A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Gulyás Sándor: A szabadkígyós-pálligeti táblában feltárt X. századi sírok leleteinek botanikai elemzése

A textilmaradványokon kívül több helyen állati bőrmaradványok, szőrmaradványok (hajszálak?), ismeretlen (csalán?) rostok, és más sejtes szerkezetű részek is előkerültek. Determinálásukkal nem foglalkoztunk. A 12. sírból a ruhamaradványokkal együtt olyan rendkívül nagy mennyiségű pollent (virágporszem) is megfigyeltünk, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Mindegyik textil-töredék tartalmazott ugyan pollent, ami feltételezhetően az elhantolás közben a talaj részekkel került a sírokba. Itt azonban olyan tömegben fordult elő, hogy ez feltételezésünk szerint nem lehet a véletlen eredménye. Valószínű tehát, hogy ezek a pollenek a halottra helyezett virágcsokrokból származnak. Mivel ilyen eshetőségre nem számítottunk, a vizsgálati anyagot nem a pollenek meghatározására alkalmas fluorsavas feltárásnak vetettük alá (a fluorsav a növényi rostokat tönkretette volna). Ezért a textíliák a preparátumokból pontosan meghatározhatók, a pollenek viszont (mivel a plazmatikus anyagokat és más szennyeződéseket is tartalmaztak) csak bizonyos családokra jellemző bélyegeket mutatnak (V. t. 1—17.). A virágporszemek közt leggyakoribbak az ernyősök (Umbelliferae), fészkesek (Compositae), keserűfűfélék (Chenopodiaceae), rózsafélék (Rosaceae) és mályvafélék (Malvaceae) családjába tartozó pollenek. Ezeken kívül főként a bőrdarabokkal együtt igen sok gombaspóra is előkerült. Fentiekből egyelőre bizonytalan lenne megállapítani, milyen virágcsokrot készítettek a temetésre. Ehhez több, kifejezetten pollenanalítikai vizsgálatra lenne szükség. Annyi mindenesetre megfigyelhető, hogy sem nyitvatermő (fenyő), sem zárvatermő earkás fapollen (Alnus, Betula, Salix, Quercus) nincs. Ebből arra lehet gondolni, hogy a temetkezési hely egykor fátlan mezőségi terület lehetett. A 12. sírból csak nyár végén és ősszel virágzó növények pollenéi kerültek elő, tehát a tavaszi aszpektus hiányát a temetés késő nyári vagy őszi időpontja idézhette elő. Az is bizonyos, hogy a gazdag pollenanyag megmaradása bizonyos talajnedvességre, időszakos elöntésre (talán lápterületre) utal. E mellett szól az is, hogy lelőhelyünktől a Kondoros ér nem messze folyik, és a „Kígyós" elnevezés is lényegében ugyanerre a lehetőségre mutat. **# A régészeti leletek közt egy szablyahüvely fa maradványa is napvilágot látott, melyből egy darabot kaptam meghatározásra. Fajának meghatározása nem volt könynyű, mert eléggé korhadt állapotban volt. Ilyen jellegű irodalmi adatok is alig álltak rendelkezésünkre.

4 Ezért kizárólag faanatómiai meghatározásra lehetett gondolni. A determináláshoz Greguss

5 és Sárkány-Szálai

6 munkáit vettük alapul. A mikrotommal való metszéshez a málásnak indult fát 25%-os etanolos mosás után celloidinnel próbáltuk átitatni. Bár ez nem járta át, egy darabot mégis összetartott. Az így előkészített farészből tangentialis, radiális és keresztmetszeteket készítettünk. A keresztmetszetek a celloidin kivonása után teljesen elporladtak, így csak a tangentális és radiális metszetek szöveti szerkezetét lehetett vizsgálni. Legjellegzetesebb részeikről készült fényképfelvételeik (VI. t. 1-5.) alapján a következőket sikerült megállapítani. A tangentialis metszeteken (VI. t. 1., 3-5.) a függőlegesen futó szállítóelemeket tracheák, tracheidák, rosttracheidák, farostok és hosszparenchyma sejtek alkotják. A tracheák egyszerű szemrésszerű perforációkkal (VI. t. 1.) rendelkeznek. Már ezek a sajátságok minden kétséget kizárólag igazolják, hogy szablyamarkolatunk lombosfából készült. A függőlegesen futó elemek között kétféle bélsugár található: egy sejtsor széles és több sejtsor magas, továbbá több sejtsor széles és több száz sejtsor ma123