A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 1. (Békéscsaba, 1971)

Gulyás Sándor: A szabadkígyós-pálligeti táblában feltárt X. századi sírok leleteinek botanikai elemzése

gas ún. „óriás" bélsugarak (VI. t. 3-5.). Az „óriás" bélsugarak általában desorganizálódtak, széleik azonban alul-felül jól vizsgálhatók. A radiális metszetekről az egy sejtsor széles bélsugarakkal kapcsolatban az említetteken kívül még azt is sikerült megállapítani, hogy ezek heterogének (VI. t. 2.). Adataink alapján kétségtelen, hogy a szablya markolata tölgyfából készült. Mivel az említett okok miatt a szöveti szerkezetet nem sikerült pontosan megvizsgálni,, csak feltételezhetjük, melyik tölgyfából faragták. Közismert, hogy ebben az időszakban még nagyobb mocsárerdők terültek el. Ezek leggyakoribb és legjellemzőbb fája a mocsártölgy volt. így valószínű, hogy a szablya fa részeit mocsártölgyből (Quercus robur L.) alakították ki. JEGYZETEK 1. Csapody V.: Színes atlasz Magyarország kultúrflórájához. X. Budapest, 1961. 2. Soó R.-]ávorka S.: A magyar növényvilág kézikönyve. Budapest, 1951. 3. Csapody i. m. 4. Cs. Sebestyén K.: A „Sagittis Hungarorum". A magyarok ijja és nyila. Dolg. 1932. (1-2.).;: Greguss P.: Szeged környéki régészeti leletek xylotomiai vizsgálata. Bot. Közi. 1938., 36. (3-4.). 130-143.; Frech M.: Les restes de bois recueillis au cimetière de Bashalom. Acta Arch. Hung, 7. 1956. 273-277. 5. Greguss P.: A középeurópai lomblevelű fák és cserjék meghatározása szövettani alapon, Budapest, 1945. 6. Sárkány S.-Szalai ].: Növénytani praktikum. I. Budapest, 1966. 124