Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

sziti a róla Írottakat Aponyi Albert szikár, aszkétikus megjelenésű figurája, aki mindenütt fejjel magasodik környezete fölé. Károlyi Mihály tiszta eszméit szinte sugallják az elegáns, mindig rendkivül jólöltözött arisztokrata fényképei. Egészen más politikai egyéniséget mutat Kossuth Lajos 1894-ben hazatért és a politikai életbe bekapcsolódó, atyja szellemétől ugyancsak távoleső Ferenc fiának a piperkőcségig a divatot követő, elterebélyesedett, nehézkes alakja, így áll össze egy egyéniség külső és belső tulajdonságainak öszszessége. Közhely, hogy az ember 30 éven felül felelős az arcáért, - nemcsak az arcáért. Egész megjelenése, gesztusai, viselkedése is ő és ebből a fénykép nagyon sok mindent meg tud mutatni. Élni kell vele. A történelmi személyiségről meglevő tudásunk és a fényképek nyújtotta látvány erősitik egymást. Az ismert történelmi személyiségek mellett, mint tudjuk, illetve a marxizmus szerint elsődlegesen, a történelem alakitói a tömegek. A tömeget alkotó kisember, munkás, paraszt, kereskedő, polgár, hivatalnak stb. A fénykép, egy nem nevezetes személyésigé képe is alkalmas arra mint történeti forrás, hogy megmutassa, az illető egyén /réteg/ milyennek szeretné látni önmagát. Csak a portrénál maradva - az a kazánkovács aki 1912-ben kezében a Népszavával fényképeztette le magát - fontosnak tartotta, hogy az ő képéről lássák, hogy szociáldemokrata, öntudatos szervezett munkás. A műteremben esernyővel fényképezkedő parasztgazda az ernyőt mint státusszimbólumot, a polgárosodás jelképét viszi magával. Nagyon szemléletes végignézni hogyan fényképezik pl. a nőket az 1860-as évektől. Az 1860-as évek vizitkártyáin az akkori nőideál, a kissé mereven beállitott, magyaros viseletbe öltözött honleány néz ránk, többnyire egészalakos képén arca jellegtelen. Mennyire eltérnek ezeknek a vizitkártyáknak a nőalakjaitól a fénykép alakját is megváltoztató /kabinet képek/ 1880-as, 90-es éveknek valószínűtlenül karcsúra fűzött turnürös, frufrus, huncutkás, sonkaujjú ruhát viselő asszonyai. A századforduló habos, csipkés, ábrándos fiatal lányalakjai, rafináltan befűzött, hatalmas kalapok alól kacér pillantásokkal bűvölő szépasszonyai szinte egycsapásra válnak sima, egyszerű vonalú ruhát és frizurát viselő emancipált nővé az első világháború alatt.