Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Ha egyszer valaki megirná a nőideál változását az utóbbi 150 évben, remek illusztrációt lehetne adni hozzá fényképekből. Megjegyzem, hagy az "illusztráció" kifejezést nem egyszerűen abban az értelemben használom, hogy amit mondunk vagy leirunk, azt be is mutatjuk, hanem abban az értelemben, hogy a szöveghez képest többlet információkat is adunk a képek segitségével. A fényképnek mint történeti forrásnak a legkézenfekvőbb felhasználása a régi városok és egyéb helységek, épületek a maitól eltérő arculatának megmutatása. Le lehet irni a régi Feldunasor klasszicista palotáit vagy a századforduló utáni Budapest dunaparti szállodasorát - de mennyivel könnyevb érzékeltetni a világvárossá váló Budapest képét, helyszineit, hangulatát fényképekkel. Megmutatkozik ezeken a fényképeken a közös középeurópai kulturáoól kinőtt városoknak egymáshoz haszonló arca is. Áttérve az eseményeket ábrázoló képekre véleményem szerint igenis plusz információt ad az eseményről leirtakhoz az a fénykép, amelyen az ellenzék az 1904. december 13-i dicstelen parlamenti szereolés után az alig alfoglalt új Országház képviselőterem összetört berendezéseinek roncsai mögött nagy büszkén ülve fénykéoeztette le magát. A félresiklott indulatok is jelen vannak ezen a képen. A századforduló után egyre-másra avatták kisebb-nagyobb városainkban a Kossuth szobrokat. A külsőségek iránti vonzalor és a hazafias felbuzdulás együttes megnyilvánulásai ezek, diszmagyaros, zászlós-koszorús ünnepléssel. Ha csak olvassuk, hogy a millennium idejében a felsőbb körökben divattá vált a diszmagyar viselése - tudomásul vesszük. A fényképeken azonban megelevenedik előttünk ez a furcsa, keleties izlésü, túldiszitett, jelmezszerű viselet, amelyben főuraink és vezető poltikusaink oompáztak egy-egy jeles ünnepen. Ha még jobban megnézzük a fényképeket igen nagy különbség látszik Bethlen István egyszerű sötét diszmagyarja és Gömbös Gyula szines, kicsit túl gazdagon diszitett öltözéke között. Mintha a viselet némiképpen az egyéniségüket is tükrözné. Nagyon jól kifejezi a fénykép néha az egyes emberek közötti társadalmi viszonyokat is. Pl. a különböző rangú személyiségek elhelyezkedése egy ünnepségen vagy fogadáson a társadalmi ranglétra szerint tör-