Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Egyfelől forrás a fénykép abban az értelemben, hogy olyan vizuális információt hordoz, amelyet a kutató semmilyen más forrástipusban nem talál meg - s a fényképanyag tanulmányozásából /is/ leszűrt tapasztalatait megirja. Ilyenkor mindig több forrástipus együttes felhasználására gondolok. De forrás a fénykép abban az értelemben is, hogy a történetírás kiegészítőjeként olyan segédanyagot jelent a történetíró számára, amellyel megjelenítheti és egyszerre teheti intellektuális és vizuális élménnyé a ma embere számára az elmúlt másfél évszázad történetét. Ezutóbbi területen érzek nagy, ezideig még kevéssé kihasznált lehetőségeket és próbálok felvetni néhány gondolatot a fénykép forrásként, illusztrációként való felhasználásáról. A történelmet alakító vezető személyiség mindig vonzotta a köznapi embert. A történetire megirja tetteit, ismerteti eszméit, kapcsolatait, politikáját. De ahogy az emberhez hozzátartozik a külseje és befolyásolja megjelenését, viselkedését, egész habitusát - ki kell elégíteni ezt az igényt, meg kell mutatni a maga testi mivoltában is. A portré fényképeken - történelmi nagyjaink néznek vissza ránk - mégha pózba merevedve, az örökkévalóság számára szánt arcukat mutatva is - de valódi arcukat, amelyen sokkal kevésbé képes manipulálni a fényképész minta festő. Pl. Wekerle Sándor képeit nézve /kiváló pénzügyi szakember, az első polgári származású miniszterelnök 1892-95, 1906-10, 1917. augusztus 20-19818 október, aki háromszor töltötte be ezt a posztot, feltűnik hogy külsejében is más volt, mint az akkori magyar uralkodó osztály vezető politikusai. A tömött bajuszok és Kossuthszakállak korában Wekerle Sándor egészen fiatal korától borotválta az arcát, csak kétoldalt viselt pakombartot - sokkal inkább emlékeztetve egy angol üzletemberre, mint egy magyar úrra. Jellemzőnek tartom ezt a külsőt, egy nagy politikus egyéniség külső és belső összhangja megjelenéséhez-, és véleményem szerint ennek ismerete kiegésziti politikusi portréját. De említhetnék másokat is. Bár a portréfénykép némileg idealizálhat /és elég gyakran idealizált is/ - a történelmi személyiségek különböző eseményeken való részvételét megörökítő riportfotó már sokkal élethübben, természetes közegükben mutatja meg a politikusokat. Nagyon jól kiegé-