Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Gobrossy István hozzászólása A városképi fotók helye a múzeum gyűjteményeiben és szerepűk Miskolc belvárosának rehabilitációjában A korábban elhangzottakhoz csatlakozva engedjék meg, hogy néhány szubjektiv megjegyzést tegyek, s ebben vázoljam a fényképhez való kötődésem kialakulását, ezen belül azokat a törekvéseket és eredményeket, amelyek várostörténeti kutatásaimat jelentősen segitették. Ezt követően szeretném bemutatni azt a másfél évtized alatt kialakított - nyilvántartási rendszert, amelyben a fényképeknek jól körülirható helyük és a kutatás szempontjából meghatározó szerepük van. /Ez utóbbi főleg akkor igaz, ha a kutató egyrészt kiváncsi ezekre a dokumentumokra, másrészt pedig képes megszólaltatásukra/. Ezt követően szűkebb szakmai területen, s egy konkrét példa ismertetésével szeretnék hozzájárulni mostani megbeszélésünk eredményességéhez. Gunda Béla professzorom - remélem megbocsájtja nekem a hivatkozást - az 1960-as években igy fogalmazott: a fotó, a fénykép ugyan önmagában nem művészeti alkotás, de az eseményeket, a pillanatot, a valóság egy darabkáját amennyire hitelesen megragadó dokumentum, amely nélkül néprajzi feltárómunkát, kutatást elképzelni sem lehet. Ezért minden hallgatójának el kellett sajátítani a fotografálásnak azt a szintjét, amely alkalmassá tette a szerzőt tanulmányának saját felvételekkel történő illusztrálására. Terepmunkára induló néprajzos fényképezőgép nélkül el sem volt képzelhető. Filmkazettáinkat saját magunk töltöttük, ill. készítettük elő, magunk hívtuk elő, s évek után publikálásra alkalmas képet tudtunk készíteni. Ezért egymás munkáját tiszteletben tartottuk, elképzelhetetlen volt - s mindmáig az - szerzői hivatkozás nélkül egymás anyagának felhasználása. A fényképezéshez, a képekhez ilyen volt a kötődésem, amikor 1973-ban Miskolcra kerültem. Itt történész lettem, aki munkájában azóta is igyekszik hasznosítani a néprajzos gyüjtömódszereit /azaz