Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

éppúgy helye van a récens anyaggyűjtésnek, mint a tárgyi vagy dokumentációs hagyatéki anyagegyüttesek megvásárlásának/, de ugyanakkor néprajzi vizsgálataimban megmaradt a történeti szemlélet, a történeti mélységű kutatás igénye. Mivel témáim között szerepel a város település- és épitéstörténete, teljesen természetes, hogy nem tudok elszakadni a régi, a közelmúltban vagy éppen napjainkban készült fényképek nagyszámú alkalmazásától, elemzésétől sem. A múzeum történeti osztályának gyűjteményeiben - többek között ezért is - nagyon fontos helye, a kapcsolatos egyéb dokumentumoktól elválaszthatatlan nyilvántartási módja és témacsoportok szerinti besorolása van a fényképeknek. Mindezek megértéséhez - mivel más múzeumokban más lehet a kialakult gyakorlat - szükséges ismertetni a miskolci Herman Ottó Múzeum történeti osztályának gyűjteményeit, ezen a rendszeren belül a fotók besorolási módját. Szeretnék szólni konkrét együttesek /pl. várostörténeti fotók, fényképalbumok, hagyatéki együttesek/ más gyűjteményekbe sorolásának korábbi kísérletéről, s az elkülönítésnek egy mostani konkrét példájáról is. A történei osztály többszázezer darabos dokumentációs gyűjteménye jelenleg tizenkét, leltárkönyv szerint is megkülönböztetett gyüjteménycsoportban található. Ez részben egy sajátos belső fejlődés eredménye, másrészt /az elhelyezést szem előtt tartva/ praktikussági szempontokat vesz figyelembe. A mutatórendszer viszontegységes, amelyben a leltározástól, nyilvántartástól és elhelyezésétől függetlenül minden dokumentum mutatócédulája tematikai sorrendben van. Földrajzi mutatóval is rendelkezünk, s jelenleg speciális szerzőmutatón dolgozunk /amely a fényképek esetében is figyelemreméltó eredményeket hozhat/. A múzeumáltalános művelődéstörténeti törzsanyagából 1976ban választottuk le a jelenleg I. számmal jelzett céh- és manufakturatörténeti anyagot, de itt kapnak helyet a kutatási cédulaegyüttesek vagy a feldolgozások kéziratai is. Ezek a gyűjtemények nem tartalmaznak fotóanyagot, igy témánk szempontjából itt elhanyagolható. A II. számmal jelzett egységünk a közel másfélezer darabot számláló térképgyűjtemény, de jellegénél fogva most éppúgy érdektelen, mint a III. számmal jelzett, az V. és V., vala-