Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Erre legalkalmasabbnak a napilapok hirdetései látszottak. Igaz, sejtelmem sem volt még arról, mit jelent egész évfolyamokat átböngészni és kijegyzetelni. Mivel a Szegedi Hiradó 1859-ben jelent meg először és az első számok egyikében újságolják az első fényképész Debrecenyi Ignác megjelenését, ehhez a dátumhoz leginkább adódott a másik időhatár a szegedi nagy árviz 1879-es éve. Ezt az időt megyeszerte lehetett tartani, bár a többi városban később indultak a napilapok, mint a fényirdák. Négy város újságjának megközelitően 20 évfolyamát végigböngészni iszonyú sok idő és munka, de nagyon izgalmas, szinte nem lehetett abbahagyni, vajon milyen adatra bukkanok a következő oldalon. Egyébként az újsághirdetések jelentik a legbiztosabb forrást. Itt tévedés nem lehet, hiszen senki sem hirdeti magát olyan helyen, ahol nem találják meg. És ez egyre érdekfeszítőbb lett, mert a fényképész nevek mellé beléptak a házak, utcák, ahol működtek. Ezek vájjon hol lehettek, esetleg megvannak-e még? Erre jó forrást jelentenek a levéltári iratok. Igy bukkantam rámüterem tervrajzokra, iratok mellékleteként az első épület-fényképekre. Ekkor már avval az igénnyel, hogy a Csongrád megyei fényképészet történetének első 20 évét megirom /mely a Csongrád megyei fényképészet kezdetei 1059-1879 cimmel a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1978/79/1 kötetében megjelent/. A dolog egyre érdekesebbé vált számomra, igy a tanácsi jegyzőkönyveket, születési, házassági, halálozási anyakönyveket is felhasználtam. Közben eseményekre, épületekre, személyekre vonatkozó helytörténeti adatokra bukkantam, amelyekhez sokszor a fényképeket is megtaláltam különböző gyűjteményekben, vagy megtudtam, hogy készítettek róluk felvételt, tehát még várható a felbukkanásuk akár családoknál akár gyűjtőknél. Egyre érthetetlenebbnek tünt az a tény, hogy bár a századforduló kiadványaiban bőségesen felhasználták ezeket a fényképeket, készítőjüket sohasem jelölték. Ezért információik csökkent értékűek. Ez a helyzet később sem változott, példaként megemlítem még, hogy Bálint Sándor, aki pedig nagyon tisztelte a forrásokat, müveiben mégsem forditott erre gondot. Jóbarátja Benedek László vegyészmérnök amatőr felvételeit sem jelölte meg nevével. Ugyanakkor a festmények akár tizedrangú mesterét is számontartották.