Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Sajnos a ránk meredt fényképek minősége közlésüket nagyban befolyásolja. A megyék népművészetét feldolgozó kiadványosozatban most készül Csongrád megye anyaga. A probléma itt szerintem az, hogy ezekben a kiadványokban mindig ugyanazok a képek szerepelnek. Emellett leginkább a képek minősége szól, melyekhez esetemben az adatok hiányoznak, az ilyenekből sok akad a gyűjteményekben és a kiadványokban egyaránt. A viseletről irt mondanivalómat pedig a kevésbé mutatós fényképek támasztanák alá, ezek megjelenéséért a nyomdával közelharcot kell folytatni. Ennek ellenére jó lenne a képanyagot felfrissíteni és tartalmának megfelelően megítélni. A következőkben bizonyos időrendben szeretném munkám eddigi eredményeit összefoglalni. Szeged viszonylatában a város fényképezése bizonyos alkalmakhoz, dátumokhoz köthető. Ezekről igen sok mindent megtudhatunk és felhasználhatuk a helytörténet kutatásban. Szegedről az első városképet 1867-ben Landau Készítette a tanács felkérésére építési ügyben, írtam az említett évkönyvcikkben, azóta kerültek elő eddig ismeretlen képek. Igy derült ki, hogy Debrecenyi előtt már egy gyógyszerész fényképezett Szegeden, Rohrbach városképei 1859ből valók. A fényképekről leolvashatók a Széchenyi tér északi házsorának üzletei. Az egyik, ma is álló házról nem lehetett megállapítani mikor épült, a Szegedi Híradó első évfolyamának adatai alapján világossá vált, hogy 1859-ben fejezték be az épületet. Viszonylag elég korán kezdik igénybe venni a fényképet a hivatalok is. A szegedi Tanács a fénykép hasznosságát nemcsak az épületek esetében alkalmazta, korán átvette a fényképezés bűnügyeknél alkalmazott külföldi gyakorlatát. 1363 az inség éve. Ebben az évben nyílnak a népkonyhák, városrészenként egy, valamelyik jómódú polgárcsalád udvarán. Tevékenységükről, az ételért sorbanálló egyszerű emberekről ismerünk fényképeket. E ritka darabok őrizték meg a hétköznapi öltözködést. A fényképek minden korban bizonyos magatartásformát tükröznek. Az emberek általában ünneplő ruhában és az ehhez tartozó kiállásban fényképeztették magukat. Ezért kevés a köznapi viseletet és magatartást ábrázoló fotó.