Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

gyűjtünk be fényképet, pl. egy család hagyatékában /bútorral, textillel, irattal, stb-vel együtt - akkor az adattározás úgy történjék, hogy az egyes gyűjteményekbe - esetleg anyagfajták szerint szétosztott hagyaték bármikor újra rekonstruálható legyen. Nem tartom viszont jónak azt a megoldást, hogy a teljes anyagegyüttest együtt tartsuk. A fénykép kerüljön be a történeti fényképgyüjteménybe és soroljuk be a témájánál fogva megfelelő egységbe. A fénykép mint történeti forrás közvetlen felhasználásának főbb területei a múzeumi kiállítások, a könyvek és a dokumentumfilmek. Múzeumi kiállításon a fénykép felhasználása alapvetően kétféle - mint dokumentum beépül a komlex múzeumi kiállításokba vagy u.n. fotódokumentációs kiállításokon jelenik meg. Ezek a kiállítások többnyire évfordulók megünneplésének letudására készülnek, napjainkra már kissé hitelüket vesztették. A fénykép kiállításokon való felhasználásának másik változata az, amikora fényképet mint műtárgyat, mint a maga megjelenési formájában technikai, történeti, vagy művészi értéket hordozó tárgyat mutatjuk be. Ezek a meglehetősen ritka fotókiállítások, ahol többnyire az eredeti fényképek kerülnek bemutatásra. Ide sorolnám a fotóművészeti kiállításokat is. A könyvkiadás és a sajtó igénye a fotográfiák iránt régi keletű. Ahogy a fénykép nyomdai sokszorosításának feltétele megteremtődött, a fénykép átvette az elsődleges szerepet a képi ábrázolások között a sajtóban és egyre inkább a könyvkiadásban is. Mig az 1980-as években indult képeskönyv "Az Osztrák-Magyar Monorchia Írásban és képben", még csak metszeteket közöl - amelyek egyrésze ugyan már fénykép alapján készült, addig a vállalkozás nagyságában hozzá hasonlítható a mintegy tiz év múlva induló Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat már túlnyomóan fényképekkel szemléltet. A leginkább kiszolgáltatottá akkor válik a fénykép /felhasználását tekintve/, ha filmesek kezére kerül. A film nagyon sok állóképet kivan, ezért sajnos sokszor a képeknek csak hangulati elemeit veszik tekintetbe a készítők, a történeti hitelességre nem figyelnek eléggé. Különösen a tömeg-tömeg elv alapján használják fel tetszőleges variációkban, pl. az 1918-19-es eseményeket felidéző - a köztársaság kikiáltásakor, a tanácsköztársaság kikiáltásakor, a kassai győzelem ünneplésekor készült és egyéb Parlament előtti gyűlést ábrázoló képeket.