Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

értelmiségi és hivatalnok passzió maradt. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy azért akad a gyűjteményünkben ilyen valódi munkásfénykepész által készitett és nagyon jó fényképegyüttes, /Feledi Sándor budapesti utcaképeire gondolok/, de a szociőfotó művelői között is volt munkás. A szociófotó minttörténeti forrás többszörösen is jelentős. Forrás a szélsőségesen szegény, elesett réteg életmódjára, gyakran művészi értéket is képvisel - igy a fotóművészet számára, és forrás arra nézve is, hogy az 1930-as években Magyarországon volt egy fotómozgalom, amelynek résztvevői igy próbálták felhivni a figyelmet bizonyos rétegek életkörülményeinek a tarthatatlanságára. Forrás lehet a fénykép a történeti kutatás számára abban az értelemben is, hogy t.i. jellemző egy-egy emberre, hogy milyen fényképei vannak, mit őriz. Egy munkás vagy parasztcsaládnak általában kevés fényképe van, az élet nagy fordulópontjain lefényképeztetik magukat - a már emiitetteken kivül a katonaság, búcsú, szüreti mulatság alkalmából készült csoportkép, iskolai fényképek alkotják ezt az együttest, a fényképezés apropója a mindennapoktól eltérő, különleges alkalom. Ezért nincs vagy csak elvétve akad olyan fénykép, amely munkáslakás belsejét, a mindennapi életet mutatná. A fényképező polgár már megörökitette saját környezetét, ritkábban hétköznapjait, gyakrabban ünnepeit, kispolgári-polgári lakásbelsőt inkább találunk. A Kastélyok, paloták belsejét, az ottani életet már a fotográfozás viszonylag korai szakaszában megörökitették. Csak utalok Klösz Györgynek a századfordulón vidéki kastélyokról készitett sorozatára, amely gyűjteményünk féltve őrzött darabjai közé tartozik. Beszélni kell még a fénykép történeti forrásértékét befolyásoló meghatározási problémákról a gyűjtés kapcsán. Gyakran vásárolunk képeket antikváriumokban, aukción, használtcikk boltban - sajnos az igy beszerzett képekről szint semmit nem tudunk. Az eladók személye üzleti titok, de ha mégis eljutunk hozzájuk, kiderül, hogy semmi személyes kapcsolatuk nincs az eladott képanyaggal. Sokkal szerencsésebb, ha közvetlenül a családtagoktól vesszük vagy kapjuk a fényképeket. Ilyenkor nagyon fontosnak tartom az azonnali és minél teljesebb lírását mindazon információnak, amit az eladó nyújtani tud. A muzeológus emlékezete sajnos romlandó és mások által fel nem használható. Azt is nagyon fontosnak tartom - hogy ha más anyagokkal együtt