Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

Nem igaz, hogy a fénykép önmagáért beszél - ezt azok szokták mohdani, akik nem tudnak róla semmit, vagy csak keveset. A fényképet - ugyanúgy mint minden más történeti forrást meg kell szólaltatni, ki kell deríteni róla mindazt, amit lehet, hol, mikor készült, kiket vagy mit ábrázol, milyen alkalomból, mi célból, ki készítette, stb? - egyszóval meg kell határozni. A fényképet pontosan meghatározni azonban többnyire nem könnyű dolog. Nem akarok most arra kitérni amit a fénykéomeghatározásról mások, elsősorban Szakács Margit, már leírtak, de szeretném óva inteni főleg a kezdő kollégákat attól, hogy könnyelműen higyjenek sejtéseiknek amikor felismerni vélnek egy-egy személyt, helyszint, eseményt a fényképeken. Mint a történelem más forrásainál, itt is az a jó, ha több forrás egybehangzóan sugallja, hogy meghatározásunk helyes - de legalább is nem teszi kétségessé. Ha felismerni vélünk valakit, próbáljunk meggyőződni róla, hogy az illető személy ott volt, ott lehetett azon az eseményen ahol felismerni véljük. Itt sok a csapda, az ismerősnek tűnő arcok, helyszínek félrevezethetik az embert. Sokszor még az események résztvevőinek faggatása is buktatókat rejt, szerencsés, ha ilyenkor az ó emlékezetüket is kontrolláljuk egymással, más forrással. Mi itt többségünkben történelem szakot végeztünk. Nem az egyetemen tanitják, mégis kell, hogy az ember arcról ismerje az utóbbi 150 év politikai-, gazdasági-, kulturális életének jelentős és kevésb jelentős szereplőit, dátum szerint fontos és kevésbé fontos eseményeit, azok helyszíneit, városokat, városrészeket, épületeket, stb. Ezt a fajta tudást csak a gyakorlatban lehet megszerezni. A legtöbb segítséget ehhez /az idősebb kollégák mellett/ a régi képes újságok és a manapság szerencsére egyre gyakrabban megjelenő visszaemlékezések nyújtják. A képes újságok használhatósága kézenfekvő - sajnos a képaláírások ott sem mindig pontosak, kortársaknak készültek, sok aktuális ismeretet feltételeznek, ritkán jelölik meg a felvétel készítőjét - a képmeghatározáshoz mégis nélkülözhetetlenek. A visszaemlékezések azért adnak sok segítséget, ha kellő figyelemmel olvassa őket az ember, mert gyakran ismertetnek részletesen eseményeket, helyszíneket, leirják kik vettek részt azokon, mit viseltek.