Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás (Miskolc, 1988)

- lo Felhivják az ember figyelmét olyan apróságokra, amelyeket a komoly, többnyire száraz - csak a fő társadalmi-, gazdasági folyamatokat ismertető történeti munkákban nem találunk. /Pl. Odeschalchi Eugenie visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy Izabella főhercegnő pozsonyi kastélyában gyakran rendezett arisztokrata kisasszonyok részvételével u.n. élőképeket - gyűjteményünkben vannak ilyen fényképek Izabella főhercegnő anyagában, vagy Kádár Gyula: A Ludovikától Sopronkőhidáig c. visszaemlékezésében leirja azt, hogy 1940 őszén Erdélybe bevonuló csapatok milyen rossz felszereléssel, ócska szekerekkel voltak ellátva - a gyűjteményünkben levő fényképek mindezt igazolják./ A fényképet ugyanúgy mint más történeti forrást kritikával is kell kezelni - ha nem is a klasszikus forráskritika alapkérdését /cui prodest/ kell felvetnünk vele szemben minden esetben /bár a sajtó fotó megjelenésétől kezdve ez sem jogtalan/. Nem a nyilvánvaló hamisításokra gondolok - bár ennek a fénykép technikája elég tág lehetőséget ad, és vannak korok amikor élnek is vele. A leggyakoribb a nemkívánatos személyek eltüntetése a fényképekről - ennek magasiskoláját a szovjet képeskönyvekben és kiállításokon láthatjuk a legutóbbi időkig. /Trockij mint aktatáska és deszkapalánk, vagy, hogy házunk tájáról is hozzak példát - Rudnyánszky Endre mint a zászló csücske 1918. november 7-i ünnepségen Moszkvában/. A Munkásmozgalmi Intézet fotólaboratóriumában jóllehet csak szalonképesebbé próbálták tenni a KMP első központi bizottságának tagjait - ezért szegény Chlepkó Ede /akinek a szájából a pipát kiretusálták/ szélütéses fejtar tással néz ránk valamennyi régebbi kiadványban. Ugyanitt próbáltak meg jó külsejű férfiakat retusálni az előnytelen megjelenésű Somló Oezsőből és Korvin Ottóból - és öltöztették a nem elég jól öltözötteket az 1950-es évek divatjának megfelelő gallérú ingbe és nyakkendőbe. A másik, még az 1960-as években is alkalmazott módszer volt, hogy olyan képeket, amelyeken nem kívánatos személy szerepelt, egyszerűen kihagyták a képeskönyvekből. Az igy született albumban 1949-ben úgy mutatták be a magyar tanácsköztársaságot, hogy abban egyetlen olyan kép sem volt amelyen Kun Béla szerepelne és igy lett a tanácsköztársaság fő alakja Rákosi Mátyás. A fényképnek mint történeti forrásnak az elem zésénél főként arra kell figyelnünk, hogy kiszűrjük a beállított, nem valódi szituációkat megjelenítő képeket.