Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Zárszó /Tarcai Béla/

gozói nevében la mindannyiuknak megköszönni, hogy meghívásunkat elfogadták és aktívan részt is vettek munkánkban. Külön is szeretném nagy örömmel megemlíteni, hogy tanácskozásunkon jelen van a 101. sz. Szakmunkásképző Intézet fényképésztanulóinak csoportja is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a fiatalok érdeklődését ilyen komoly témák iránt is tapasztalhatjuk. Reméljük, hogy az itt hallott dolgok az ő munkájukat, a tanulásukat is segíteni fogják. Szó volt itt arról, hogy a fénykép egyre fontosabb társadalmi értékké válik s hallottunk ennek negatív kinövéseiről, a kupeckedésről, a feketepiacról. Mindannyian ismerjük intézményeink anyagi helyzetét, tudjuk, hogy mi ezzel a piaccal nem tudjuk felvenni a versenyt. Nem tudunk a piacon árbefolyásoló tényezőként megjelenni, és gyűjteményfejlesztési szándékainkat sem tudjuk elképzeléseink szerint megvalósítani. Ha össze kívánnám foglalni mai beszélgetésink eredményét azt mondhatnám, hogy sikerült megközelítenünk azt a célt, amit kitűztünk magunk elé. Első nekirugaszkodásra nem kívánhattunk mást, mint hogy egyrészt megismerjük egymást, nagyjából áttekintsük a gyűjteményi helyzetet, azokat a gondokat, amelyek a gyűjtemények működtetésében mutatkoznak. Nem kis gondunk, hogy vajon a jövőt hogyan tudjuk megszervezni a közismert gazdasági nehézségek közepette. Nincs itt kevesebbről szó, mint arról, amit Kincses Károly, Plesch Bálint és mások is megfogalmaztak, hogy a jelentős gyűjteményi értékeknek legalább a megóvását hogyan oldjuk meg. Külön nem beszéltünk róla, de mindannyiunk előtt világos, hogy a fényképek veszélyeztetettsége nő. Mert ahogy a környezetszennyezés újabb és újabb meglepetésekkel szolgál, úgy kerülnek nagyobb veszélybe a mi rendkívül érzékeny anyagaink. Arra is kell számítanunk, hogy ma még ismeretlen veszélyforrások is felbukkannak. Hiszen, na egy műtárgy a felfedezés során kikerül egy jól lezárt dobozból és érintkezésbe kerül a levegővel, máris a környezeti ártalmak hatása alá kerül. A veszélyeztetettség növekedése azonban nem lehet akadá-