Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Zárszó /Tarcai Béla/

lya a gyűjtő és feldolgozó munkának. Az elhangzott vélemények alapján megfogalmazható az az egyöntetű igény, hogy a különböző gyűjteményekben elfelejtve rejtőző fényképészeti értékeket közkinccsé, hozzáférhetővé kellene tennünk. Ezt az igényt erősíti az a tendencia, amiről szó is volt, hogy a közgyűjtemények egyre gyakrabban lépnek nyilvánosság elé fotótörténeti értékeikkel. Ezek a tények viszont arra kényszerítenek benünket, hogy értékeink kezelését és közszemlére bocsátását olyan módszerekkel oldjuk meg, amelyek nem okozhatnak károsodást. Van ennek a dolognak szervezeti oldala is. Az elhangzottak alapján nem lehet vitás, hogy az értékek megőrzésében és netán restaurálásában egy intézmény egyedül csak keveset tehet, tehát valamilyen eszmei és gyakorlati munkaközösségnek kellene szerveződni. Itt természetesen nem gondolok most valamiféle újabb szervezetre, egyesületre vagy hasonlóra, hanem inkább arra, hogy közöttünk állandó és élő legyen a kapcsolat. Folyamatosan cseréljük ki tapasztalatainkat, segítsük egymást tanácsokkal és bizonyos esetekben értékeink védelmében közösen lépjünk fel, vagy bizonyos problémákat közösen oldjunk meg. Lehetne talán arra is gondolni, hogy olyan kisvállalkozás jönne létre, amely szervezetten és szakszerűen megoldaná az összes gyűjtemény konzerválási, restaurálási és duplikálási gondját. Ez a gondolat most még talán meghökkentően hangzik, de a jövőben talán elképzelhetővé válik. Tény az, hogy valamit tennünk kell, mert a 24. óra után vagyunk sok tekintetben. Ezzel szeretném mégegyszer megköszönni megjelenésüket, az előadóknak és hozzászólóknak értékes gondolataikat. Mi azon leszünk, hogy az itt elhangzottakat írásos formában is közzétegyük. A gondolatok további érlelést igényelnek, de szükség lehet arra is, hogy visszalapozzunk az itt elhangzottakra. Azza lbúcsúzom, hogy viszontlátásra a következő konferenciánkon. b 8