Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Flesch Bálint vitaindítója

megalkotását némi gyakorlati tapasztalattal is kiegészítendő, nem lehetne-e /elnézést kezitcsókolom/ néhány közepes nagyságú PC-t monitorral /ff./printerrel és természetesen Floppyval és néhány nagyobb /és tetterősebb vezetőjű/gyűjteményben üzembe állítani? Ugyanis amíg a nagyralátó tervek megvalósulhatnak ezek igen jó hatásfokkal helyettesíthetnék a mutatókartonokat. Lényegesen kisebb helyet foglalnának, mint egy azonos kapacitású kartonapparátus, sőt ha belegondolunk, hogy a hely mindenütt kevés, bővítése pedig igen drága, végül pedig a szekrény, a papír és az adminisztrátor sincs ingyen... Lehet, hogy olcsóbb is volna. Ráadásul a ma lassan és küszködve csinált műveletek némelyike gyorsabbá, kényelmesebbé válva több helyütt kikerülne a kéjjel elszabotáltak közül. S mire a tej jel-mézzel folyó Nagy Magyar Múzeumi Komputer Kánaán megvalósulna, ezek a kis masinák már rég amortizálódnának. S ha neadj'Isten esetleg ebben az előperiódusban a különféle múzeumok csereszabatos gépeket vennének s múzeumi összpénzből közösen készíttetnék a programokat... No, de józanodjunk ki és jöjjön az 5. pont. 5. A restaurálás, konzerválás helyett új fogalmakat, de lagalábbis fordított sorrendet javallanék. Az ELSŐ lehetne a konzerválás, vagyis a megelőzés és csak nagyon második a restaurálás. Természetesen a gyakorlat fordítva nézi a kérdést /ismét a látványosság és tudatlanság felé közelítve/ a restaurálás /"ilyen volt, ilyen lett" c. élmény/viszonylag népszerű, a konzerválás nemtudni, hogy népszerű-e, mivel gyakorlatilag nincs is /tisztelet a kivételnek/. Mármost, ami a restaurálást illeti a szakirodalom többsége és komolyan vehető része beismeri tudatlanságát és nagy önmérsékletre int. Például hozhatjuk fel a dagerrotipiák restaurálásának évtizedeken keresztül folyó gyakorlatát /ciánkális, majd thiokarbamidos módszer/, melyről előbb a folyamatosan szaporodó tapasztalatok, később a már lehetővé vált elektronmikroszkópos vizsgálatok egyértelműen bebizonyították, hogy a a műtárgy kicsinosítása fejében annak visszafordíthatatlan