Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Flesch Bálint vitaindítója

4. Nyilvánvaló /remélem/, hogy a műtárgyállománynak a mozgatás árt. Különösen árt a műtárgykultúra jelenlegi tárgyi és ismereti szintjén /hazai viszonyokra gondolok/. így rendkívül fontos volna a képek felesleges - ismétlem és hangsúlyozom nem az egyáltalán!, hanem a felesleges - mozgatását elkerülni. Ez kisebb részben az ésszerű tárolás révén valósulhat meg: tehát, hogy egy tárgy elővételéhez ne kelljen a fél gyűjteményt megmozgatni, vagyis tudjuk, hogy hol kell keresni és eléréséhez ne másik száz tárgyon keresztül vezessen az út. Ez azonban mint említem a kisebb probléma. A nagyobb, egyszerűen a /legalább ebben az esetben már meglévő/ múzeumi rendelkezések be nem tartásából ered /legalábbis főként/. Gondolok itt arra, hogy a fotóműtárgyról is fényképes és kellően adatolt leírókartont kell készíteni, a leírókarton rovatainak számát, milyenségét /nem mindegy/ most itt nem hoznám szóba, ez külön előadás tárgya lehetne. /Remélem lesz is valaki részéről/ De annyit mégis: fénykép

, kellő adatolás feltétlenül szükséges, utóbbiba beleértve a technika meghatározását is /akár a képzőművészeti tárgyaknál, ahol ez régen bevett gyakorlat - lámcsak, hogy is állunk az emancipálódással?/ Ha ez megvalósul, úgy a mai gyakorlattal ellentétben ügyfelünknek nem kell minden esetben az eredeti fotót elővenni, hanem csak akkor, ha ez valóban indokolt, /átlagos gyűjteménynél ez a ritkább eset/, helyette a kartonokat s azon lévő reprodukciókat használhatná. Hogy ez mit jelenthet a műtárgy számára? Gondoljunk csak a Kába kőre: az bazaltból van, s mégis milyen csinos kis mélyedést csókoltak bele a hívők puha ajkaikkal, míg a mi műtárgyunk túlnyomórészt papírból, zselatinból, tojásfehérjéből stb. készül... Ha már a nyilvántartásnál tartunk: néhány - laikus szó a számítógép-kérdésről, ugyancsak a "mit lehetne most itt és nekünk" szemszögéből. Had emlékeztessek a Dodeskaden álmodozóira: a szép jövőre kacsingató és különböző /egymást vadul fúró/ csoportok által kidolgozott és -andó tervekkel párhuzamosan, sőt azok meglehetősen akadémikus szférában folyó