Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Flesch Bálint vitaindítója

Flesch Bálint vitaindító előadása A fotó ha műtárgy Pimasz vitaindító "A fotó mint műtárgy" című rendezvényre. Ha műtárgy, becsülni kell. Ha becsüljük - őrizni kell a pusztulástól, és elfogadhatóan datálni kell. A jelen gyakorlatban csak a szerzés és publikálás izgatja a gyűjteménykezelőt. Szerezni jó. Ami már megvan szívesen mutatjuk be. Szerepelni jó. De a megóváshoz szükséges teendők már kevésbé izgalmasak. Nem is szívesen foglalkozik velük senki. Szürke, láthatatlan munka. Ha az ezzel kapcsolatos teendőkről esik szó mindenki az eget kezdi meszelni: légkondicionálóról, csodakomputerekről, raktár-komplexumról, másolóberendezés-csodákról áradoz. Eme csakugyan vonzó célok kellemes irrealitása ugyanis meaaze távolba viazi a gyakorlati cselekvést. Úgy járunk a végén, mint a Dodeakaden című japán film két kolduaa, aki egéaz nap egy Volkswagen-roncsban heverészve tétlenül, álombéli villájuk berendezését tervezi nap mint nap, újra és részletekbe menően. Végül a koldult vendéglői moslék - melyen élnek - rájukrohad és ételmérgezést kapnak tőle, melybe aztán bele is halnak. Természetesen nem a másik demagógia oldalára kívánok állni, mely - a szükségből erényt kovácsolva - kifejti, hogy a drága berendezések és egyéb tárgyi feltételek szükségtelen luxusok és aki ügyes, szép, okos és szobatiszta, az ezek nélkül sokkal jobban dolgozhat. Dehogy. Ezekre a dolgokra feltétlenül szükség lesz - ha lehet - tervezésükön, megszerzésükön munkálkodni kell. De ez nem helyettesítheti az azonnali cselekvést, mellyel már így is sokat késtünk. Erre pedig még a mai keretek között is nyilik - nem kevés lehetőaég. De lássuk a példákat; 1. A cellulóznitrát hordozója anyagok a világban