Tarcai Béla szerk.: Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 5. A fénykép mint műtárgy (Miskolc, 1988)

Kincses Károly vitaindítója

hogy a műtárgyat létrehozó eszköz ára sokazor százazoroaan haladja meg a kép árát. Ugye, ha Leonardo ecsetje éa a vele festett kép között lenne ez a különbaég? A műkereakedelemben /azon a három helyen/ még mindig fontosabb a körítéa/album, keret, tartó.../, mint a benne lévő fotográfia. Az eladáara kerülő kép értékét még az azabja meg, hogy kit-mit ábrázol, a nem a kép eaztétikai értéke, a létrehozó azemélye, kvalitáaa. /Bár moaolyogtató téveazmék, árfelverő ideák keringenek. Ha egy fényképéaz nevével már találkoztak, ha minimális - nem is ismertséggel, csak "halottam róla"-val bír - akkor jön létre az a fonák helyzet, hogy egy jelentéktelen Klösz vagy Nadar kép a többihez képest aránytalanul magas áron kél el, még ha akár korabeli repróról is van szó. Talán még Székely Aladár tartozik ide, de csak ha ceruzával ott az - nem is övé - aláírása./ /Ugyanakkor nyugaton dollárezrek cserélnek gazdát egy A. Kertész, Ansel Adams, Man Ray, Weston stb. kép eladásakor./ Melyek azok a szintek, amelyeken ma megjelenik a fénykép, és érdemes magunknak feltenni a kérdést; műtárgyként kezelik-e ott? - tömegkommunikáció /sajtó, MTI, könyvkiadás.../ MEM. /Ugye mindenki tud elrettentő történeteket?/ - caaládi /privát/ azint - tudományoa felhaaználás - művészi /pl. kiállítási képek/ - dokumentáció Mindegyikről bőven lehetne beszélni, hiszen tiszta funkció, műfaj nincs, mindig a pillanatnyi igény határozza meg, hogy ugyanaz a fotó milyen kontextusban kerül felhasználásra! /Pl, Kertész párizsi fotói, amelyeket Ady ottani tartózkodási helyein készített dokumentációs céllal, mégis az USA-beli kiállításon mint művészeti produktumok kerültek bemutatásra./