Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A talajfelszíni sókivirágzások elterjedése Magyarországon (Szendrei Géza, Tóth Tibor, Kovács-Pálffy Péter, Sajó István, Szakáll Sándor és Kovács Árpád)
A meghatározott nátriumsóásvány-tómí/ásoÁc kémiai összetétele: 48% nátrium-, 43% nátrium-kalcium, 9% egyéb ásvány, míg anionösszetétele: S0 4 23%, CO3 - S0 4 41%, C0 3 7%, SO4 - Cl 11%, CO3- SO4- Cl 16%, CO3- Cl 2%. (4. és 5. ábra). Az összevetés a múltbeli adatokkal nagy óvatosságot igényel, mivel a régi adatok bruttó nedves kémiai elemzések, a mostaniak pedig együttesen végrehajtott kémiai és ásványtani vizsgálatok eredményein alapulnak, emellett kicsi a mintaszám. Mindazonáltal szembetűnik, hogy míg a múltban a C0 3-os kiválások uralkodtak, most a S0 4-osok, és a múltban a CO3- Cl-os típus gyakoribb volt (6. és 7. ábra). 43% 4. ábra. 1998 és 2005 között gyűjtött hazai sóásvány-társulások kationösszetétele Fig. 4. Cation composition of salt mineral associations in efflorescences sampled in Hungary (1998-2005) 5. ábra. 1998 és 2005 között gyűjtött hazai sóásvány-társulások anionösszetétele Fig. 5. Anion composition of salt mineral associations in efflorescences sampled in Hungary (1998-2005) A sókivirágzásokban előforduló ásványasszociációk összevetése a külföldi adatokkal. A sókivirágzások (a gipsztől eltekintve) a kationok alapján - két kivételtől eltekintve - nátriumsók. A világon viszonylag kevés helyről írtak le olyan sókivirágzást, amelyben csak nátriumásványok vannak: Mareen és Callén, Spanyolország (Vizcayno et ai, 1995); Gujarat, India (Kooistra, 1983); Uttar Pradesh, India (Datta et ai, 2002), Punjab, Peru (Shahid & Jenkins, 1994); és Santa Rosa és El Milagro, Peru (Mees & Stoops, 1991). Még ritkább a csak nátrium-karbonát-ásványokat tartalmazó kivirágzás, amelyet Magyarországon kívül csak Indiából írták le az Indus és a Gangesz síkságán (Uttar Pradesh, India - Datta et al, 2002). A hazai előfordulásokban a sókivirágzások több mint 40%-a monomineralikus: bürkeit, gipsz, halit, mirabilit, termonátrit, thénardit és trona. Monomineralikus gipsz kivirágzást írtak le Észak-Dakotából (USA, Keller et al, 1986a), thénarditot Punjabból (Pakisztán, Shalid & Jenkins, 1994), halitot a Szaharából (Algéria, Hamdi-Aissa et al, 2004), a Nilus-delta északi részéről (Egyiptom, Hanna & Stoops, 1976), Iránból és Szíriából (Eswaran et al, 1980) és Indiából (Kooistra, 1983), valamint Kazahsztánból (Menjajlo et al, 1989) és Punjabból (Pakisztán, Shahid et al, 1992).
