Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

A talajfelszíni sókivirágzások elterjedése Magyarországon (Szendrei Géza, Tóth Tibor, Kovács-Pálffy Péter, Sajó István, Szakáll Sándor és Kovács Árpád)

Gipsz-thénardit sókivirágzást Észak-Dakotából (Skarie et al., 1987) és Azerbajdzsánból (Feofarova, 1958), halit-thénardit sókivirágzást Mongóliából (Tursina 1981, Turszina et ai, 1980), termonátrit-thénardit sókivirágzást Pakisztánból (Shahid & Jenkins, 1994) mutattak ki. 3.4. Sódinamikai vizsgálatok Két ponton, Apajon és Hortobágyon többször is vettünk mintát a sódinamika feltárására. Az egyik vizsgálati terület Apaj községtől délre a Kunszentmiklós felé haladó út mellett van. A terület közelében évtizedek óta folynak talajtani felmérések. Korábban a szoloncsák, újabban szoloncsák-szolonyec, illetve szolonyec talajok a jellemzőek, mivel az elmúlt évtizedek folyamán a talajvízszint-süllyedés volt az uralkodó folyamat. A terület jellemző növényzete az ürmös szikes gyep. A másik terület a Hortobágyi Nemzeti Park Nyírőlapos-Nyári járás területének délkeleti részén, a Debreceni-határcsatorna és az M33-as műút (84-es km-kő környéke) közötti szikes lapos. A terület a tiszántúli szolonyec talajok „klasszikus" mintaterülete, a réti szolonyec talajok tipikus bemutató szelvénygödre itt található. Itt hosszú idő óta folynak különböző célú talajtani vizsgálatok (Oertli & Rajkai, 1988; Rajkai et al., 1988; Szabolcs, 1971; Tóth et al, 1991; Tóth & Kertész, 1993; Tóth & Rajkai, 1994). A terület jellegzetessége a hortobágyi, sőt országos viszonyok szempontjából is kiterjedt sókivirágzásos foltok gyakorisága. A legmagasabb övezettől a legmélyebbig haladva a terület talajai a réti csernozjom-mélyben sós réti talaj sorozat, a klasszikus szolonyeces katéna tagjai, a növényzet ennek megfelelő, a löszpusztagyeptől a szikes mocsárig terjed. Az ismételten vett minták sóásványait a IV. táblázatban adtuk meg. Apaj Anionösszetételt tekintve vagy karbonát- és szulfátsókiválások, így a 1999. április hó: gipsz, termonátrit és thénardit, illetve bürkeit (2001. május hó), valamint bürkeit és melanterit (2000. augusztus hó) vagy szulfátsókiválások, így gipsz, melanterit, jarosit csoportbeli ásvány, thénardit (2000. október hó), illetve thénardit (2002. május hó). Nyirőlapos 17 ismételt mintavétel történt, amelyekben a thénardit volt az a sóásvány, amely mindegyikben előfordult (1-32% közötti mennyiségben). 2001. évben öt ismételt mintavétel volt. Az anionösszetételt tekintve a tavaszi mintavétel szulfátos (thénardit) volt, a nyári mintavételek (június-augusztus hó) karbonátosszulfátosak (esetleg gipsz, valamint trona és thénardit), míg az őszi mintavételben a karbonát- és szulfátsókiválások (termonátrit, thénardit) mellett megjelenik a halit is, előrehaladott kristályosodást jelezve. Az 1998. évi nyári mintavételben (július hó) trona és thénardit fordult elő, a 2003. évben nyáron (július hó) thénardit vált csak ki, illetve 2005-ben (július hó) a thénardit mellett halit is.