Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

A talajfelszínen előforduló sókivirágzásokkal kapcsolatos ismeretek Magyarországon 1998-ig (Szendrei Géza és Szakáll Sándor)

A hajdani széksó termőhelyek Treitz (1908) szerint uralkodóan homok-, alárendelten lösztáblák alján voltak. Szerinte Magyarországon csak tavak mellett vagy a tavak fenekén volt sókivirágzás. 'Sigmond (1905) szerint a Duna-mentén a szikes területek a legmélyebb helyeken, laposokban és kanyargós erekben fordult elő. De a Duna-Tisza közi vízválasztó homokgerinc (Cegléd-Kecskemét-Kiskunhalas-Baja) mélyedéseiben is megtalálhatók voltak ('Sigmond, 1923). A Tiszántúlon Szabolcs (1961) szerint a hajdani sókivirágzások általában a löszhátak és a lápi területek találkozásánál fordultak elő, tehát a lápvidékek peremein. A hajdani és jelenlegi kivirágzások összetétele között különbségek lehettek. 'Sigmond (1908) megállapította, hogy a Tiszántúlon a szikesek nem a legmélyebb fekvésben, hanem általában a süllyedékek peremén találhatók, és a káros sók mennyisége nem a felszíni domborzattal, hanem az alsóbb talajréteg szemcseösszetételével és „hullámzásával" függ össze. 3.4.2. Növényzet (8 adat) 8 helyről 17 növényt írtak le, amelyek közül leggyakrabban a Camphorosma annua fordult elő (30%), gyakori a Puccinellia limosa (17%) és Lepidium cartilagineum (12%), ezen kívül jellemző még a Carex stenophylla, Festuca pseudovina, Phragmites ausiralis, Plantago tenuiflora, Salicornia herbacea és Suadea maritima 6-6%. A leirt növénytársulások 2 esetben Camphorosmetum annuae, l-l esetben Puccinellietum limosae társulások, Lepidium cartilagineum—Camphorosma annuae, Plantago tenuiflora-Festuca pseudovina, Puccinellia limosa-Lepidum cartilagineum, Puccinellia limosa—Phragmites vulgaris-Carex stenophylla, Salicornia herbacea—Suadea maritimaCamphorosma annua—Puccinellia limosa (Szabolcs, 1967a, b; Szabolcs & Ábrahám, 1957; Szabolcs & Jassó, 1961; Szabolcs et ai, 1962). 3.4.3. Talajvíz A talajvízszint mélysége (8 adat) 53 és 127 cm között változott, átlagban 84 cm volt. Az esetek 75%-ában 1 m-en belül volt, ami a szoloncsák talajokra jellemző (ez egybevág a talajtípusok szerint eloszlással, lásd később): Fehér-tó 6 (Szabolcs & Jassó, 1961), Győr (Szabolcs et ai, 1962), Harka-tó 10 és 12 (Szabolcs & Jassó, 1961), Lászlómajor (Szabolcs & Ábrahám, 1957), Ököritó 1 (Szabolcs, 1967), Szilas 4 (Szabolcs, 1967), Újfehértó (Szabolcs, 1967). A talajvíz sótartalma (4 adat) 3,09 és 11,06 g/l között változott, átlag 7,5 g/l: Lászlómajor (Szabolcs & Ábrahám, 1957), Győr (Szabolcs et ai, 1962), Kunszentmiklós 10 (Harmati, 2000), Szúnyogpuszta 9 (Harmati, 2000). A talajvíz összetételéről számszerűleg négy adat van, amelyek karbonátosak voltak: Győr 3 (Szabolcs et al, 1962), Kunszentmiklós 10 (Harmati, 2000), Lászlómajor (Szabolcs & Ábrahám, 1957), Szúnyogpuszta 9 (Harmati, 2000). 3.4.4. Talajtani tényezők A sókivirágzások csak szoloncsák talajtípuson fordultak elő (9 adat): Fehér-tó 6 (Szabolcs & Jassó 1961), Győr 3 (Szabolcs et al, 1962), Harka-tó 10 és 12 (Szabolcs & Jassó 1961), Kunszentmiklós 10 (Harmati, 2000), Lászlómajor (Szabolcs & Ábrahám,