Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

A talajfelszínen előforduló sókivirágzásokkal kapcsolatos ismeretek Magyarországon 1998-ig (Szendrei Géza és Szakáll Sándor)

1957), Ökőritó 1 (Szabolcs, 1967), Szilas 4 (Szabolcs, 1967), Szúnyogpuszta 9 (Harmati, 2000), Újfehértó 4 (Szabolcs, 1967). A feltalajban a sótartalom (összesen 6 adat) 0,3 és 11% között volt. Az adatok 11%-a nem szoloncsákos, 22%-a közepesen és 67% erősen szoloncsákos sótartalomnak felelt meg: Fehér-tó ('Sigmond, 1906b), Győr 3 (Szabolcs et ai, 1962), Kunszentmiklós 10 (Harmati, 2000), Makraszéki tó mellett ('Sigmond, 1906b), Nagysós széki tó mentén ('Sigmond, 1906b), Ököritó 1 (Szabolcs, 1967), Szilas 4 (Szabolcs, 1967), Szúnyogpuszta 9 (Harmati, 2000), Újfehértó 4 (Szabolcs, 1967). A kategorizálás a sótartalom alapján történt (Szabolcs et al., 1966). A sóki virágzásban, illetve a talajfelszínén a kémhatás (összesen 8 adat) 7,4 és 9,85 között változott, átlagban 9,1. Az adatok 25%-a 8,2 pH alatt volt, 75%-a ezen érték felett. A felszín fizikai félesége: Arany & Babarczy (1937) hivatkoztak Stebutt megállapítására, amely szerint csak laza szerkezetű talajok felszínén található sókivirágzás. Hazánkban már Szabó (1861 cit.'Sigmond, 1905) felismerte, hogy a széksó kivirágzás SzegedDorozsmánál a leglazább homoktalajon volt. Treitz (1924) szerint a leghíresebb sziksós területek homokhátakra esnek. 'Sigmond (1923) szerint is sziksó termelő helyek főként homokok mélyedéseiben fordultak elő és csak kisebb részben löszterületeken. Az agrogeológiai és a talajtérképek (1:500 000) összevetésével megállapították, hogy a szódás szoloncsákok döntően homokképződményekhez köthetők (Tóth et al, 2001). A homoktalajokkal szemben az agyagos szikes talajokon a pórusok kis mérete miatt csekély párolgást tételeztek fel, ezért a kivirágzások az előbbi felszínén várhatóak csak (Treitz, 1908). 4. A sóképződés folyamata (a hazai szakirodalom szöveges megállapításai sókivirágzásokról) A sókivirágzás eredhet tavakból vagy ártéri pangóvizekből pl. Duna-Tisza-közén ('Sigmond, 1906b). Kötött talajokban a sók a mállás eredményei ('Sigmond, 1906b). A ki virágzásokat a talajvíz sótartalmából származtatják, amely vagy eléri a talajfelszínt és ott válik ki, vagy kapillárisán emelkedik felfelé (Arany, 1956). Képződhetnek sós tavak partján is (Szabolcs, 1967). Söpörhető mennyiségű sókivirágzás mindig csak a tavak mentén fordul elő Treitz (1924) szerint. A sófelhalmozódás olyan mérvű is lehet, hogy a talajfelszínén túl a növénymaradványokat is bevonja (Szabolcs et al, 1962, Szabolcs, 1967). Nedvesedéskor megfakul, hamuszürke színű kenődő péppé alakul át (Szabolcs et al, 1962). Sókivirágzás nedves talajon is kiválhat, és higroszkópos is lehet (pl. magnéziumsók) (Szabolcs, 1961). A „száraz" sókivirágzások főleg nátrium-szulfátok, a magnéziumsók alárendeltek benne (Szabolcs, 1961). 'Sigmond (1923) és Treitz (1924) szerint a sóstavakban a fenéken a kéreg éjjel képződik, tűs kristályokkal. Napközben elveszti a kristályvízét és porrá esik szét, amit a szél széthordhat. A nátrium-hidrokarbonát C0

2-t veszíthet, a sók feloldódhatnak, majd bepárlódva \-A cm-es likacsos kéreg marad hátra. A kérgek C02-vesztés miatt porózussá válhatnak ('Sigmond, 1923). Treitz (1908) szerint a szikes talajokban télen és tavasszal a szóda az altalajba mosódik, a szénsavas mészmentes humuszos szintben a már kivált gipsz hatására nátriumszulfát képződik, nyáron ez utóbbi oldat felszín felé mozog, és a gipsz helyén kivált szénsavas mész hatására újra szóda keletkezik.