Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A talajfelszínen előforduló sókivirágzásokkal kapcsolatos ismeretek Magyarországon 1998-ig (Szendrei Géza és Szakáll Sándor)
3.3.2. Kémiai összetétel A sókivirágzások uralkodóan nátriumsók. Említésre méltó, 1%-ot meghaladó magnéziumtartalom a Lászlómajori: 4,5% (Szabolcs & Ábrahám, 1957), a Győr 3-as: 2,5% (Szabolcs & Ábrahám, 1957), a Harka 10-es: 7,8% (Szabolcs & Jassó, 1961), a Szunyogpuszta 9-es: 2,6% (Harmati, 2002), a Szarvas-Kákai: 12,3% (Szabolcs, 1961) és a Hortobágy I- és Il-es szelvénynél: 1,2 és 3,6% (Arany, 1956) és a hortobágyi rizstelepnél 0,5% (Szabolcs, 1961) fordult elő. A sókivirágzások anionösszetételét tekintve 59%-uk karbonátos: Balástya (Herke cit. Arany, 1956), Békéscsaba 17-es és 38-as tábla ('Sigmond, 1923), Debrecen l-es (Herke cit. Treitz, 1934), Fehér-tó 6-os (Szabolcs & Jassó, 1961), Fertő-tó partja (Herke cit. Treitz, 1934), Győr 3-as (Szabolcs et al, 1962), Harka-tó 10-es (Szabolcs & Jassó, 1961), Kalocsa l-es (Herke cit. Treitz, 1934), Kunszentmiklós (Kvassay, 1876), Kunszentmiklós 10-es (Harmati, 2000), Nagyszéksós (Herke cit. Treitz, 1934), Ököritó 1 (Szabolcs, 1967), Szabadszállás (Schuster cit. Szathmáry, 2003), Szeged IV-es és V-ös (Herke cit. Treitz, 1934), Szilas 4-es (Szabolcs, 1967), Szunyogpuszta 9-es (Harmati, 2000), Tetétlen puszta (Kvassay, 1876), Újfehértó 4-es (Szabolcs, 1967), 19%-uk szulfátos: Bak-tó (Herke cit. Arany, 1956), Hortobágy I-, Il-es, Ill-as (Arany, 1956), Hortobágy rizstelep (Szabolcs, 1961), Karcag (Szabolcs, 1961), Lászlómajor (Szabolcs & Ábrahám, 1957), 19%-uk karbonátos-kloridos: Debrecen Il-es (Herke cit. Treitz, 1934), Makraszéki-tó ('Sigmond cit. Treitz, 1908), Mikla (Herke cit. Treitz, 1934, Kvassay, 1876), Nagymaka ('Sigmond, 1906), Nagysós-tó és Fehér-tó mellett ('Sigmond cit. Treitz, 1908) és 3%-uk szulfátos-kloridos összetételű: Szarvas-Káka (Szabolcs, 1961). 3.3.3. Ásványi összetétel A Nagyalföld szikes tavaiban, a fehér tavakban kémiai elemzéssel mindenütt kolloid állományú gaylussitet mutattak ki (Treitz, 1924). Termonátritot a debreceni és a fertői sóki virágzásból határoztak meg (Treitz, 1924). (Mindkét meghatározás ásványtani szempontból bizonytalan, hiszen a kivirágzások vegyületeinek kristályszerkezeti vizsgálata abban az időben nem volt lehetséges.) Már Szabó (1861 cit. 'Sigmond 1905) is utalt arra, hogy a „felület fehér leple" Békés-Csanádban finom csillám és kvarc, míg Szeged-Dorozsmánál széksó. A kérgek egy - rendszerint csak kis része - a sókivirágzás. 'Sigmond (1906) a békéscsabai sós kérgeket tárgyalva is kifejti ezt, anyaga főként finom homok, amelynek zöme apró csillámpikkely. Az oldható kovasavtartalom a talajban több, feltételezik, hogy a kéregből mosódott a talaj felső részébe. 3.4. A sóképződés környezeti tényezői 3.4.1. Geomorfológiai helyzet Treitz (1908) felismerte, hogy a szikes területek egyrészt a medence belsejében és annak mélyebb pontjain fordulhatnak elő, másrészt pedig a hátak lejtőin, fennsíkokon. Ez utóbbi esetben a csapadékvíz kimossa a mállástermékeket, és szikes sávok alakulhatnak ki. A hátak mélyedéseiben is felhalmozódhatnak a nátriumvegyületek. A futóhomok-területeken a Nyírségben a Tiszamentén, a Duna-Tisza közén pedig a Duna ágai mellett találták a legtöbb széksókivirágzást. A lösz területeken, ahol a folyó elmosta a löszt és saját üledékével, iszapjával újra lerakta, ott a terület nagyon székes (Treitz, 1898).
