Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)

A talajfelszínen előforduló sókivirágzásokkal kapcsolatos ismeretek Magyarországon 1998-ig (Szendrei Géza és Szakáll Sándor)

Jászkarajenő (Treitz, 1924): 1893; Miklád (Szathmáry, 2003); Szada: Jakabpuszta (Kvassay, 1876, Szathmáry, 2003). Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Bogdány-Nyírbogdány: Csornai Sóstó: (Treitz, 1924); Gáva-Buj községek között a berceli határ: Nagy-Sóstó (Treitz, 1924), Kis Sóstó (Treitz, 1924): összesen 60-60 hold; Halászi-Nagyhalász: Felsö-Bertény (Treitz, 1924), Alsó-Bertény (Treitz, 1924); Kemecse: Kemecsei sóstó (Treitz, 1924), Görbe-szik (Treitz, 1924), Kemecsei Fertő (Treitz, 1924), Mága-lapos (Treitz, 1924); Napkor: Sóstó (Treitz, 1924): 40 hold; Nyíregyháza: Sóstó (Treitz, 1924), Manda-tó (Treitz, 1924): 40-50 hold, Jakus-tó (Treitz, 1924), Szilas 4 (Szabolcs, 1967): szoloncsák, Szinapuszta: Nagy-szik (Treitz, 1924); Nyírtelek: Királyteleki Sóstó (Treitz, 1924): 40-50 hold; Ökörító-Oros Sóstó (Szabolcs, 1967, Treitz, 1924); Sényő: Sziksóstó (Treitz, 1924), Sóstó (Treitz, 1924): 600-700 hold, SzentmihályTiszavasvári: Fehér-szik (Szathmáry, 2003; Treitz, 1924); Tiszarád: Rádi Fertő (Treitz, 1924), Újfehértó 4 (Szabolcs, 1967): szoloncsák; Újfehértó: Nagy-Vadas-tó (Treitz, 1924). Szabolcs (1961) megállapította, hogy a sókivirágzások területe az Alföldön az utóbbi évszázadban jelentősen csökkent. 3,2. Földrajzi eloszlása Nyugat-Magyarországon a három adatból kettő karbonátos: Fertő-tó part (Herke cit. Treitz, 1934), Győr 3 (Szabolcs et al, 1962) és egy szulfátos: Lászlómajor (Szabolcs & Ábrahám, 1957). A Fertő-tó többször kiszáradt, így pl. 1867 és 1869 között, amikor is fenekét vastagon sókéreg fedte (összetételét Moser 1868-ban határozta meg, cit. Treitz, 1924). A tó vize kénsavas sós, míg a keleti szélén a magaslaton sziksós tavak vannak (Treitz, 1924). A Duna-völgyben a hét adatból hat nátrium-karbonátos kivirágzást jelzett: Kalocsa (Herke cit. Treitz, 1934), Kunszentmiklós (Kvassay, 1876), Kunszentmiklós 10 (Harmati, 2000), Szabadszállás (Schuster cit. Szathmáry, 2003) és Szúnyogpuszta 9 (Harmati, 2000), míg egy karbonátos-kloridos ki virágzás volt: Mikla (Kvassay, 1876, Herke cit. Treitz, 1934). A Duna-völgyi szikes talaj kivirágzásokban a NaHC0

3 és a szóda mellett jelentős a NaCl is (Arany & Babarczy, 1937). Azt, hogy Duna-völgyben a felszíni sókivirágzásokban jelentős lehet a nátrium-klorid mennyisége, Várallyay (1967) is megállapította. Duna-Tisza közéről a 14 adat közül egy szulfátos: Bak-tó (Herke cit. Arany, 1956), négy karbonátos-kloridos: Mikla (Kvassay, 1876), Fehér-tó, Makraszéki-tó mellett, Nagymaka ('Sigmond, 1906), Nagysős-szék mellett ('Sigmond cit. Treitz, 1908), de a többsége karbonátos összetételű: Balástya (Herke cit. Arany, 1956), Fehér-tó, Harka-tó 10 (Szabolcs & Jassó, 1961), Kalocsa (Treitz, 1924), Nagyszék sós (Herke cit. Arany, 1956), Szabadszállás (Schuster cit. Szathmáry, 2003), Szeged IV és V (Herke cit. Treitz, 1934), Tetétlen-puszta (Kvassay, 1876). A fenti adatok teljes összhangban vannak 'Sigmond (1906, 1923 és 1934) megállapításaival, amely szerint a Duna-Tisza közi szikesek nagyrészt szódát tartalmaznak ('Sigmond, 1923), helyenként kevesebb nátrium-kloridot és néha nátrium-szulfátot ('Sigmond, 1934). A Duna-Tisza közi kérgek valódi sókérgek és kivirágzások ('Sigmond, 1906). 'Sigmond (1906) a Duna-Tisza közén a szódatalajok következő területeit különítette el: a) Szeged-vidék. A hatházi pusztáktól ÉNy-ra.