Szendrei Géza - Tóth Tibor szerk.: A magyarországi szikes talajok felszíni sóásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 9. Miskolc, 2006)
A talajfelszínen előforduló sókivirágzásokkal kapcsolatos ismeretek Magyarországon 1998-ig (Szendrei Géza és Szakáll Sándor)
Fehér-tó környékén szóda és konyhasó kivirágzás. b) A Dorozsma határában tartozó sóstavak vidéke. A mélyebb semlyékben sóstavak vannak és körülöttük homokos szódás talaj ('Sigmond 1934). c) Szeged alsóvárosi tanyák vidékén a sóstavak körül. Homokos szódatalajok. d) Kiskunhalasi szódatalajok: Alsó-szállás Homokhegy felé eső részén. e) Kiskunfélegyháza. A város Ny-i oldalán a monostor-galambosi határ közelében, valamint a Péteri-tó közvetlen partján szódatalaj. Konyaszék: Csongrád közelében réti szolonyec talajon főként szódakivirágzás, egy esetben 4%-nyit is meghatároztak ('Sigmond, 1923). f) Tetétlen-pusztai szódatalajok: Fülöpszállástól Tetétlenig. Kopár sziksós területek, a kéregben a szulfátok háttérbe szorultak és a karbonátok az uralkodóak és mellette a kloridok ('Sigmond, 1923). A Szeged környéki és a Duna-Tisza köziek S0 4-C0 3 , C0 3-HC0 3 és C0 3 típusúak (Arany, 1956 és Arany & Babarczy, 1937). A tiszamenti kötött szikesekben 'Sigmond (1934) szerint zömmel nátrium-szulfát fordul elő, helyenként ennél kevesebb nátrium-karbonát és -klorid, esetenként magnéziumsók is kimutathatók. Arany (1956) és Arany & Babarczy (1937) megállapították, hogy a Tiszántúl É-i részében SO4-CI és SO4 típusúak a kivirágzások. A Nagykunságból csak egy adat van, amely szulfátos: Karcag (Szabolcs, 1961). A Berettyó-Körös vidékről három előfordulás közül kettő karbonátos: Békéscsaba ('Sigmond, 1924), egy adat pedig szulfátos-kloridos: Szarvas-Káka (Szabolcs, 1961). A Hortobágyon Arany (1956) és Arany & Babarczy (1937) megállapításai szerint a sókivirágzások SO4-CI és S0 4 típusúak. A Hortobágy I, II és III ponton mindhárom adat szulfátos sókivirágzást jelez (Arany, 1956). A Hajdúságból az egyik adat karbonátos (Debrecen I, Herke cit. Treitz, 1934), a másik karbonátos-kloridos (Debrecen II, Herke cit. Treitz, 1934) összetételű kivirágzást jelez. A Nyírségből mindhárom adat karbonátos sókivirágzást jelez: Ököritó 1, Szilas 4 és Újfehértó 4 (Szabolcs, 1967). A Nyírségi sóstavak helyén, már Treitz (1924) sem talált tavakat, hanem szántóföldet vagy szikes legelőt. A borsodi nyílt ártér szikes talajaiban a humuszos szint alsó felében a talaj pórusait kitöltötték a sókristályok és sóerek szelték át (Timkó, 1934). 3.3. A sókivirágzások jellemzése A sókivirágzásokkal foglalkozó publikációk sajnos nem egységesen tartalmaznak minden adatot, ezért is zárójelben megadjuk a talajt és az irodalmi hivatkozásokat. 3.3.1. A sókivirágzások megjelenése Sókivirágzásoknak többféle megjelenését írták le, így: porszerü, kéregszerű (Szabolcs, 1967a, 1967b), megkelt (Várallyay & Szabolcs, 1966), a humuszanyagok kiszáradásakor lakkszerüen felpöndörödö táblácskák (Várallyay & Szabolcs, 1966), amelyek lehetnek repedezettek (Várallyay & Szabolcs, 1966).
