Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)

A polgárdi Szár-hegy andezittelérei és szkarnos képződményei (Dunkl István, Horváth István és Józsa Sándor)

10. ábra. Az andezit és a szkarn halára a Kh-8 fúrásban (jobboldalt andezit, baloldalt diopszidtartalmú vezuviánszkarn). Fig. 10. Macrophotograph of the border between the andésite and the skarn (to the right: andésite, to the left: diopsidecontaining vesuvianite skarn; Kh-8 borehole). Vezuviánszkarn (tömeges, homogén endoszkarn) Az andezit és a magmás szövetet már nem tartalmazó szkarn között a határ általában éles (10. ábra). Az elválasztó sáv szabad szemmel egy 0,2-1 cm széles matt, piszkossárgavilágosbarna, szemcsés, foltos átmeneti zóna. Mikroszkópban a határ az andezit felé éles határral előrenyomuló felhőalakú front képét mutatja (11. ábra). Az átalakulási front az andezit szövetének megfelelően tudott vándorolni; a diffúzió lassabb volt a mafikus fenokristályokban és azok pszeudomorfózáiban, mint az alapanyagban (lásd X a 11. ábrán). Az átmeneti sáv részben az andezit fenő kristályainak sötét pszeudomorfózáiból, részben barna, zavaros, mikrokristályos vagy amorf foltokból áll. Ezek feltehetően a nagyobb méretű földpátkristályok helyén alakultak ki, erre utal az alakjuk a plagioklászok jellegzetes zónásságának helyenként megőrződött körvonalai. A zavaros foltok izotróp központi részének kémiai összetétele egy grosszulárban gazdag gránátra utal. Az átalakulás előrehaladtával e zavaros foltokon belül gömbhéjas átkristályosodás kezdődik, és e belső zónák mentén anomális, barna anizotrópiaszín észlelhető (12. ábra). Az anizotrópiaszín a vezuviánéhoz hasonló (lásd később), az elektronmikroszondával meghatározott összetétel is hasonló a jól kristályos vezuviánéhoz (13. ábra, IV. és V. táblázat). A gránát és a vezuvián vegyi összetétele igen hasonló, a fő komponensek alapján szinte megkülönböztethetetlen. A szkarnos genetikájú kalciumgránátok magnéziumtartalma azonban igen alacsony (0,26% és 0,08% MgO a Gl és G2 gránátban), míg a vezuviánban ez az érték 3 és 4% közötti (V. táblázat). A magnézium mellett a klór beépülése is jellemző a vezuviánra (14. ábra). E két összetevő folyamatos átmenetet jelez a kalcium gránát és a vezuvián között, ami alapján feltételezzük, hogy a zavaros fázis szegélye zömmel rendezetlenül elhelyezkedő, apró kristályos vezuviánból áll (az elektronmikroszondás felvételek 2-5 /xm-es szemcséket mutatnak). A felhős-zavaros sáv után, a márvány felé haladva következik a barna vezuviánszkarn (10. ábra). Főként vezuviánból és kalcitból áll, de diopszid, kvarc és néha prehnit is szerepelhet benne. A vezuviánkristályok kétféle megjelenésben fordulnak elő: vagy elszórtan elhelyezkedő idiomorf, „izometrikus" szemcséket vagy sugaras halmazokat alkotnak.