Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
A polgárdi Szár-hegy geológiája és ércesedése (Kiss János)
A két kőzet vegyi összetétele mindenesetre arra vall, hogy mindkettő nagy szilifikációs fokú magmatermék. A kovasav, az alkáliák, az alumínium és a kalcium mennyiségének eltérései a polgárdi kőzet utólagos elváltozásaival hozhatók kapcsolatba, ez egyben nem jelentheti a kőzetek aplitoid-aschist „azonosságát", inkább egy esetleges gránitintrúzió közelségére utalhatna (pl. permi kvarcporfír). Tanulságosak Vendlnek (1928) a terület hidrotermás („hévforrásos") jelenségeire, a kőzetek elváltozásaira utaló megfigyelései. A Lóczy (1913) által ismertetett „aktinolit" mellett Vendl egy lehetséges gránitintrúzió kontakt hatása eredményeként „tremolit" jelenlétére utal. Megjegyezzük, hogy a területen hidrotermás („hévforrásos") jelenségek nyomait a mészkő kovásodása és kalcedonkiválásai alapján a honi irodalomban elsőként Schréter (1912) ismerte fel. A Somlyó-hegy és a Szár-hegy északi peremén fellépő galenit „teléreinek" hintett-fészkes megjelenéseiben Vendl kvarc-galenit időrendiséget állapít meg. A galenit nem nagy gyakoriságú fenn-nőtt, idiomorf kristályait az {100} hexaéder és az {111} oktaéder határolja, esetenként zöldessárga piromorfit kérgezi. Vendl (1928) szerint a Szár-hegy É-i peremén a későbbi években nyitott bánya területén - szulfidkiválások nélkül - gyakoriak a „valóságos kvarcit" anyagú telérszerü kiválások, fenn-nőtt, idiomorf kvarckristályok kíséretében. Ugyanitt, ibolyaszínű fluorittal átitatva ököl nagyságú „kvarcitgörely" (görgeteg) jelenlétéről tesz említést, utalva arra, hogy az ércesedést követő kiemelkedés után a terület nem kis mértékben erodálódott, mely tényt a későbbi kutatások teljesen figyelmen kívül hagyták. A terület „hévforrásos" (hidrotermás) jelenségeit, a szulfidos érc kialakulását Vendl inkább harmadidőszaki vulkáni-szubvulkáni hatótényezőből vezeti le, semmint gránitintrúzió eredményének tekintené (pl. Szűzvár, Velencei-hegység). Teleki (1941) szerkezetföldtani-mikrotektonikai méréseivel (Úrhida, Öreg-hegy; Köszárhegy, Szár-hegy és Somlyó-hegy; Füle, Kő-hegy és Belátó; Balatonfőkajár, Somlyó-hegy) minden egységét egy észak-déli (ÉEK-DDNy-i) csapásban redőzőtt-gyűrt elemekkel jellemzi, közülük a balatonfőkajári Somlyó-hegyet kaotikusan hajlítotttöredezett formaelemek építik fel. E négy „vonulat bőréből" álló területet egységesen paleozoós kialakulásúnak véli, a terület mint „geomorfológiai egység" 20-30°-kal eltér a Dunántúli-középhegység „hagyományos" ÉK-DNy-i csapásvonalától, „idegenül" illeszkedik annak sorába (!). Nehezen feloldható problémát jelentett számára - még napjainkban is az - a terület sztratigráfiai-litosztratigráfiai besorolása. A kőzetek időrendi kialakulására a hiányos-hézagos települési egymásutániság, a kőzetek „átkristályosodott" állapota („idős küllem") nyújtottak némi támpontot. Az egyetlen paleontológiái adat a fülei Kő-hegyen talált kovás fatörzs (Calamités), amely a sárgásvörös agyagos, a szürke-vörösbarna pszefites-pszammitos összletnek a permi korát jelenthette (gyűjtötte Pávay Vájna, meghatározta Andreánszky, 1960). Teleki a felső karbonba sorolta az úrhidai Ohegy fillitcsoportjának szericitpaláit, vörös és fekete kvarcitjait („lidit") a „porfirit" törmelékeivel együtt. Ezeket a hasonló balatoni képződménysorral (a jelenlegi Lovasi Aleurolitpala Formációval) azonosította. Ez utóbbitól alapjaiban különbözik a balatonfőkajári (Somlyó-hegy) erőteljesebb metamorfózist jelző szericitfillitösszlet: szericitpala, búzapala, gyüredezett formaelemekkel jellemezhető fehér-szürke „laterálszekréciós" kvarcit, melyeket egységesen és feltételesen az alsó karbonba sorolt. Szerkezeti-mikrotektonikai mérései alapján itt egy ÉEKDDNy-i tengely mentén kialakult kisebb antiklinálist—szinklinálist állapít meg, fedőjében a vonulat É-i szárnyán pszammitos-pelitoid pannóniai képződményekkel. A Somlyó-hegy
