Szakáll Sándor - Fehér Béla: A polgárdi Szár-hegy ásványai (Topographia Mineralogica Hungariae 8. Miskolc, 2003)
A szabadbattyáni ércesedés elsődleges és másodlagos ásványai (Szakáll Sándor és Molnár Ferenc)
másodlagos ásványképzödést eredményező oxidációs-cementációs folyamatok előtt, melyek eredményeképpen cerusszitos-karbonátos érkitöltések jöttek létre. Ezen folyamatot covellin, digenit, termésréz és kuprit képződése kísérte. A rendelkezésre álló mintaanyagon végzett vizsgálataink első ízben mutatták ki az arany- és antimontartalmú termésezüst, az enargit és a digenit előfordulását a szabadbattyáni ércesedésben. A szabadbattyáni ólomércesedés szulfidásványai jelentős, másodlagos átalakuláson mentek keresztül. A galenitből alapvetően cerusszit, kisebb mennyiségben anglesit keletkezett. A másodlagos ásványtársulásra igen jellemző bindheimit feltehetően tetraedrit és galenit átalakulásának az eredménye. Az elsődleges réz-szulfidokból először covellin és digenit, következő lépésben elsősorban malachit és azurit jött létre. A galenit mállása is szerepet kapott a linarit létrejöttében. A ritka szfaleritből smithsonit jött létre a karbonátos környezetben. Jelentős a piromorfit mennyisége is, ez a cerusszit utáni legfontosabb másodlagos ásvány. Jellegzetessége a magas kalcium-tartalma. Igazán ritka ásványokként ismertek máshol is a krómtartalmú fomacit és vauquelinit. Létrejöttükhöz a tágabb környezet krómanomáliái szolgáltathattak anyagot. Megjegyezzük, hogy ezek után „elvárható lenne" a krokoit jelenléte, azonban bármennyire is kerestük ezt az ásványt, eddig nem akadtunk nyomára. További vizsgálatokra érdemesek az érctelep ólomtartalmú mangán-oxidjai, melyek nagy változatosságban jelennek meg a limonitoscerusszitos erekben. 1. Bevezetés A szabadbattyáni ércesedést 1938 és 1954 között művelték. Az ércbányászat alig több mint egy évtizedes dokumentált működése során mintegy 9000 tonna ércet termeltek ki, igen kezdetleges körülmények között. Az egykori elemzési adatok azt mutatják, hogy az átlagos ezüsttartalom 150 g/t volt. Az egykoron termelt dúsércben 0,4-2 g/t aranytartalmat is találtak. Mára a csaknem ötven évvel ezelőtt felhagyott bánya meddőhányóinak is alig maradt nyoma. Az ércanyag reprezentatív mintái csak különböző gyűjteményekben lelhetők fel, ezek pontos bányabeli lelőhelye azonban nem ismert. Ezen tényezők következtében a dolgozatunkban közölt eredmények korántsem tekinthetők egy szisztematikus, az ércanyag bányabeli települési viszonyait figyelembe vevő vizsgálat összegzésének. A minták esetlegessége miatt az ercesedés genetikájára vonatkozóan sem vonhattunk le megalapozottabb következtetéseket. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Ásványtani Tanszékének érccsiszolati gyűjteményében fellelhető minták, továbbá a Herman Ottó Múzeum Ásványtárának kézipéldányaiból és az 1990-es évek végén a még fellelhető meddőhányókon, a Herman Ottó Múzeum és a Magyar Minerofil Társaság által szervezett ásványgyüjtő táborok anyagainak vizsgálata révén azonban a korábbi ismereteket kiegészítő számos új eredményekre jutottunk. 2. Vizsgálati körülmények Az ércanyag vizsgálatát gyémántpasztával és y-Al 2 0 3-mal speciálisan finompolírozott felületeken végeztük reflexiós mikroszkópban. A speciális felületi előkészítést részben az indokolta, hogy új eredményekre a tömegesen előforduló galenit ásványzárványainak vizsgálata révén számíthattunk, részben pedig az, hogy az opak ásványok mikrospektrofotometriai vizsgálata ezt megkövetelte. A reflexiós mikroszkópos vizsgálatok célja az volt, hogy az ásványfázisok azonosításán túl azok szöveti jellemzőit is
